Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)

Kaposi Zoltán: Kossuth és a magyar gazdaság

zelésében. A Hetilap hasábjain az 1846. január 2-i számban a következőképpen agitált az iparfejlesztés szükségessége mellett: Jelenleg a vezéreszme, mely a civilizáció mostani fázisának irányt ad: az ipar. Ez most törvénye Európa népéletének. És ez nagyon is természetes. Egy francia író szerint az ember munkásságának csak két tere van: az ipar és a háború tere. Harc és ipar között választani kell. Az emberi nem sohasem veszteget. Vagy életet szór az, vagy szór halált. Vagy teremt, vagy ront; itt középút nincs. Harminc év óta zárogatják már a harc templomának repedezette ajtait. Természetes hát, hogy a teremtő munkásság ereje, vagyis az ipar nyújtotta ki a népek felett vezérpálcáját, s intését minden népnek követni kell. Hasonlít az a fátumhoz, mely a rege szerint Ahasvért, a kóbor zsidót előre hajtá. Menni kell, menni kell előre!! Aki nem megyén, eltiportatik. " Egyértelműen tükröződik, hogy Kossuth a halál víziójával veti össze a változás szükségességét, s ezzel a romantikus gondolkodás időszakában egyáltalán nem volt egyedül az országban, ám kétségtelen az is, hogy pontosan felismerte a kor változásait s az iparosodás kényszerét. Az a sajátos gazdasági ellentmondás mutatkozik meg Kossuth és követői véleményében, hogy pontosan tudták: a magyar agrártermékek kivitele meghatározó az ország működése szempontjából (vagyis a szabad kereskedelmet feltételezi), ugyanakkor az ipart védeni kell. Azonban az országnak nem volt önálló kormányzata, nem rendelkezhetett a vámokról, hiszen azokat Bécsben határozták meg, s nyilvánvalóan ilyen sajátosan egyoldalú igényeket csakis kölcsönös kompromiszszumokkal lehetne elfogadtatni Ausztriával, hiszen ez annak egyértelműen káros lenne. Az állam szerep kapcsán sem érvényesültek a szabadkereskedelem mechanizmusai. A liberális közgazdasági gondolkodók az államot csak klasszikus éjjeliőr funkcióra kárhoztatták, ami a gazdaság szempontjából az intézmények fenntartását, megvédését, a versenyfeltételek biztosítását jelentette. Kossuth - List tanainak fényében - már tovább lépett, s a speciális magyarországi viszonyok ismeretében úgy vélte, hogy szükség lehet az iparfejlesztés érdekében állami beavatkozásra: „...vannak... esetek, hogy ilyenkor kormányok magok is állítanak gyárakat mintegy ösztönzésül". Kossuth iparfejlesztési elképzeléseinek megvalósítására - Széchenyihez hasonlóan - komoly gyakorlati tevékenységet is végzett. Kisnemesi származása, vagyontalansága miatt nagy befektetéseket nem hozhatott létre, helyette inkább szervezési tehetségét kamatoztatta. Meggyőződése volt, ,,...hogy mint bármely állam, ugy különösen Magyarország is mindaddig szegény, anyagilag fejletlen maradand, mig puszta földművelő ország lesz, s iparra s gyártásra szert nem teend". Az 1840-es években nagyon sokat tett a magyarországi műipar létrehozása érdekében. 1842. június 5-én alakult meg az Iparegyesület (elnöke a közismerten vállalkozó szellemiségű nagybirtokos gróf Batthyány Lajos volt), amely szervezet célja a társadalom számára alapvetően nevelő-ismertető jellegű volt: a közhasznú ismeretek terjesztése és a honi műipar tevékenységének megismertetése volt. Kossuth fiókegyesületeket is szervezett, létrehozták az egyesület könyvtárát, újságot adtak ki, felolvasó előadásokat szerveztek, jutalmakat, díjakat osztottak 319