Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)

Kaposi Zoltán: Kossuth és a magyar gazdaság

stb. Azt is ki kell emelnünk, hogy az Iparegyesület széles társadalmi rétegnek szólt, nem úri, kasztszerű jelenség volt, mint például az arisztokraták kaszinója. Szintén ide tartozik az Iparműkiállítás megszervezése. Az elsőre 1842. augusztus 25. - szeptember 21. között került sor, amin 14 500 ember fordult meg, s 298 termék szerepelt. A kiállítás célja az volt, hogy a nemzet figyelmét az iparra irányítsa. Nagyon lényeges volt a kiállítást kísérő kossuthi retorikában, hogy Valero J. Antal nézeteit ismételve felhívta arra a figyelmet, hogy az ipari fejlődés nagyon fontos akadálya Magyarországon az, miszerint nincs elég szakmunkás. Míg Ausztriában - s tegyük hozzá, máshol is - a szakmunkásokat az állam képezte - költségvetési forrásokból - iskolákat létrehozva, addig nálunk az iparosoknak, a céhes mestereknek kellett kiképezni őket, így jelentős költségtétel épült be az ipar folytatásába, s ez hosszú távon versenyképtelenné tette a magyarországi ipar jelentős részét. Megszervezte Kossuth az Iparműtárat is, amely gyakorlatilag egyfajta ipari nagykereskedésként funkcionált, részvénytársasági formában működött, s egyre nagyobb vidéki viszonteladói hálózattal rendelkezett már a negyvenes évek második felében. Nagy szerepe volt Kossuthnak az 1844 végén megalakult Gyáralapító Társaság létrehozásában is. Ettől a szervezettől az ipartámogatáshoz szükséges tőkék megszerzésének kiszélesítését várták. Úgy gondolták, hogy a Társaság különböző beruházásokban részvényessé válhat, s ezáltal kölcsönöket tud majd biztosítani ipari termelés folytatásához, valamint előbb-utóbb saját erejéből is beruházásokat hoz majd létre. Tudjuk persze, hogy erre a relatív tőkeszegénységben szenvedő magyar gyáripar ekkor még nem volt képes, ám egy félévszázaddal később, a GYOSZ létrehozásának mégis csak ez volt az előzménye. Kossuth egyedileg is pártolta a magyar iparosokat, közismert például, hogy az 1840-es években Ábrahám Ganz, aki egy Svájcból érkezett öntőmester volt, csalódva a magyarországi gazdasági rendszerben, már távozni készült az országból, s Kossuth Lajos volt az, aki maradásra bírta azzal, hogy al-dunai területekről megrendeléseket hajtott fel neki, aminek eredményeképpen Ganz maradt, s néhány évtized alatt a legnagyobb magyarországi ipari vállalkozóvá vált. Mivel Kossuth nagy reményeket táplált - nyugat-európai minták alapján - a gyarmati termékek, főleg a gyapot magyarországi feldolgozása iránt, tevékenyen részt vett a Magyar Kereskedelmi Társaság létrehozásában, amely a tengeri kereskedelemre szerveződött részvénytársasági formában működött. A szervezet létrehozását még 1842-ben ifjabb Szabó Pál vetette fel, végül 1844-ben jött létre, 4000 darab 500 forintos részvény részvény kibocsátásával. Volt valami romantikus ebben a korszakban a tenger és a rajta keresztül elérhető gazdaság remélésében, nem véletlenül ója Kossuth 1846. január 27-én a Hetilap hasábjain, hogy „Tengerre magyar! Homokod porából s fekete sarad ragadalmaiból! Tengerhez magyar! Melynek viharában, a brit költőnek ércszava szerint, istennek képe tükrözi magát, melynek azúr homlokára ráncot nem írtak, végtelen idők, mely olyan ma is, mint minőnek látta a teremtés első hajnala^ melynek habhátán tízezer hajóhad nyomot sem hagyva hömpölyög tova, amíg e földnek vizenyős sarában nyomot hagy hátra 320