Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)
Kiss Vendel: Komárom háborús erőfeszítései 1848–1849-ben
Decemberben Halasy Eduárd Komárom megye akkori kormánybiztosa utasítja a várost 20000 adag kenyér sütésére a visszavonuló feldunai hadtestnek, majd a hónap végén a városban elszállásolt Kosztolányi hadosztály élelmezését is a város végezte. 7 A város körülzárása után a honvédség kenyér adagjának biztosításában a városnak állandó szerep jutott. Elsősorban a kenyér megsütésében igényelte a várvédelem a városi hatóság és a lakosság közreműködését. 1849 január elején a várkormány a városi péklegényeknek és sütő asszonyoknak a várba rendelésére kérte a város vezetését. 8 A honvédségnek végzett kenyérsütés nem lehetett különösebben kifizetődő tevékenység, mert január 3-án megismételte kérését a várparancsnokság. Az előző nap a város által berendelt péklegények minden bizonnyal elszöktek. A város valószínűleg megpróbálta elhárítani a kérést, hivatkozva a zászlóaljakban szolgáló pékekre, és arra, hogy a hadseregnek végzett munka a pékeknek nem nyereséges. A várkormány január 3-án elküldött második levelében a polgári pékek munkáját a honvédek élelmezésében nélkülözhetetlennek jelentette ki, és visszautasította az elégtelen fizetésre való hivatkozást. „... a lakosságnak a katonai élelmezésheli elfoglaltságát illetőleg pedig válaszoltatik, miszerént ana fáradozásaikért kellőleg jutalmaztatva?!, a katonai élelmezés nem. terhökre de hasznukra van. " 9 A komáromi péklegények a méltányos bérezést sajnos nem a katonai számvevőség előírásaival megegyező módon képzelték el, a város hiába rendelte be őket a várba másodszor is megszöktek, erről a várkormány egy újabb január 7-i keltezésű levélben értesítette a várost. Miután a katonai pékek nem tudták a honvédséget a szükséges kenyéradaggal ellátni, a várkormány arra kérte a városi hatóságot, hogy a városban legalább napi 1000 adag kenyeret sütessen a katonáknak. A szükséges lisztet és fát a várparancsnokság biztosítja. A tanács igyekezett kivonni magát a katonai kenyér sütésének költséges és eléggé hálátlan szervezési munkájából. Kijelentették, hogy a katonaság élelmezését a továbbiakban vállalni nem tudja a város, „e célra sem helye, sem pénze de a fáradságos kezelésre hivatalnoka sintsen, terhelve levén különben is elégségesen a szerfeletti szállásolással. " Igazolásként felemlítették még, hogy Komárom az „ itten szállásoló eddigi nyolc heti élelmezésre pedig már 7000 pfkat kiadott. " Megoldásként azt ajánlották, hogy a pékmestereket beküldik a várparancsnokságra s az velük mint „privatusokkal' egyezkedjék kenyérsütés ügyében. 10 A várparancsnokság és a pékmesterek egyezkedése eredményes lehetett, mert 1849 április végéig a katonaság élelmezésével kapcsolatos kérés nem található a város iratanyagában. A kenyérsütésre irányuló katonai igények a felmentő seregnek Komáromhoz történő megérkezésekor jelentkeznek ismét. Április 21-én Guyon tábornok, a védősereg parancsnoka Puky Miklóst, a város kormánybiztosát arra kérte, hogy a köze7 Az önkéntesek élelmezésére: A Felclunai hadtest kenyérigénylésére: Állami Járási Levéltár Komárno (a továbbiakban ÁJLK) a városi tanács jegyzo'könyve 1848 (a továbbiakban Tan jkv) december 18. 2588. sz. A Kosztolányi féle hadosztály élelmezésére: SZ1NNYEI 1887, 50. « ÁJLK Tan jkv. 1849. január 3-, 6., 12. 9 ÁJLK Tan jkv. 1849. január 3. 10 sz., ÁJKL Tan jkv. január 12. 39 sz. 10 ÁJLK Tan jkv 1849. január 12. 45. sz. 299