Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)

Fülöp Éva: Az egyházi birtok Magyarországon

mek mellett, a földbirtok jelentette. A királyi birtokszervezet után, az első nagybirtokosok a püspökségek és a birtokos szerzetesrendek voltak, a világi nagybirtok a 12. századtól alakult ki. Hazánkban az egyház mint missziós egyház jelent meg a 10. században. E térítő egyház ellátása birtokokkal királyi, majd, a birtokos vezető réteg kialakulásával és gazdasági ereje növekedésével, magánadományok révén ment végbe. A 13- század második feléig tartott a nemzetségi monostoralapítások és a világi birtokosok nagymérvű birtokadományainak korszaka. Egyes becslések szerint, a 13- század elejére az egyházi nagybirtokok összterülete a háromszázezer kataszteri hold kiterjedést is elérhette. E nagy gyarapodás ellenhatásaként értelmezhetőek a Kálmán-kori korlátozási törekvések, s ide vezethető viszsza a Szent István-kori adományok megkülönböztetése. A tarcali zsinat szerint (I. tvk. 20., 21. c.) ez utóbbiak és a vásárolt jószágok bármely örököst megillettek, de a többi király adománya csak a fiút vagy férfitestvért, illetve ennek fiait (ősiség, aviticitas), vagy a királyt (fiscalitas). Nagy Lajos király az 1351. évi 20. tc.-vel korlátozta az egyháznak adományozható birtokot: ezt csak a szerzett javakból lehetett megtenni, királyi jóváhagyással. A Jegrégibb magyar apátság", Pannonhalma birtokainak eredete

2 Idő Királyi adomány Magánadomány Kiválás, vétel, csere stb. Összes szerzemény Idő a birtokok száma 11. sz. 18 2 13 33 12. sz. 3 23 3 29 13. sz. 4+7 16 57 84 14. sz. 1 14 15 1514-ÍJÍ 2 8 10 Összesen 32 44 95 171 Az egyházi birtok nagysága a 14-15. századra az ország birtokállományának 12,1%-át érte el. E korszakban a földvagyonból származó egyházi bevételek, „bár hiányoznak a számítások, hozadéka országos viszonylatban akkor már a tizednél nagyobbra becsülhető."

5 1485-ben az esztergomi érsek mintegy tizenhat-húszezer forint éves jövedelmének egynegyede származott a földbirtokból. A 15. század végén az alapvető adóegység, a porták számának vizsgálata azt mutatja, hogy ezek huszonöt-harminc százaléka volt az egyház birtokában. A hűbéri korszak kötött tulajdonformái (koronajavak, hitbizományok) közt az egyházi nagybirtok hasonló jellegének eredete az úgynevezett holtkézi birtokban {de manu mortua, manus mortua. hagyatékból eredő birtok, végrendeleti adomány) keresendő. Szent István törvényei szerint az egyháznak bárki adományozhatott, s az adományozó halála után azt elvenni senkinek sem állott jogában (I. 2 ERDÉLYI 1913, 9. 3 MÁLYUSZ 1971. 264