Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)

A. Pál Gabriella: Tatabánya–Bánhida népi építészete I. – A bánhidai lakóház

Gazdasági helyiségek-, épületek Pincék A háznál épített pincék kerülhettek a ház alá, vagy a telken a házzal szembeni oldalra. Minden esetben mélypince. Zömében épült föléjük melléképület. A pincék mindegyike téglaboltozású, kőből rakott. A pinceajtó általában kétszárnyú, tömör, fa, gyakran zsalugáteres. A lépcsők fából készültek. A pincének csak a folyosója meszelt. Alaprajzában a középfolyosós, kéthelyiséges típus a leggyakoribb. Egyik helyiségben a bort, a másikban a zöldségeket tartották. Padlás A padlás mindig sározott volt, szükség szerint javították, gyakran seperték. Tisztántartása azért is fontos volt, mert téli időszakban itt teregettek. A padláson tárolták a búzát faládákban. Ott, ahol nem építettek külön füstölőt, előfordult, hogy a kéményben alakítottak ki füstölésre alkalmas helyet. A kémény falazásánál betettek egy vasrudat keresztben, valamint kihagyták a nyílást, amit vasajtóval fedtek. Ezt a padlásról lehetett megközelíteni. Terménytárolás A padlás mellett a gabonatárolás alapvető helyisége volt a házhoz épített kamra. Külön bejárattal az udvarról, vagy a tornácról nyílt. Itt tárolhatták a szemes terményeket. A takarmány tárolását az istálló után épített másik kamrában oldották meg. A helyiségnek udvarról nyíló bejárata volt. Pince híján ide került a hordó is. A két világháború között még meglévő vermeket már csak krumpli, zöldség tárolására használták, ott, ahol nem volt pince. Füstölő Minden háznál tartottak disznót, tehát füstöltek is. Vagy a padláson, a kéményben oldották meg, vagy építettek külön füstölőt. Hagyományos helye a ház mögé épített (szerszámos, vagy terménytároló) kamra mögött volt. Esetleg beékelődött közé a pincelejáró ajtaja, a pinceboltozat bele is nyúlhatott. Zárt, téglából rakott kéményes megoldású volt. A kamra méretű kis helyiségben tárolták a disznóvágás eszközeit is. 231