Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)
A. Pál Gabriella: Tatabánya–Bánhida népi építészete I. – A bánhidai lakóház
Istálló Az istálló egy fedél alá épült a házzal és a többi gazdasági építménnyel. Ajtaja minden esetben az udvarra nyílt. Deszkából készült ajtaja, apró ablakai voltak. Falazatának anyaga minden esetben vályog, akkor is, ha a házhoz más építőanyagot is felhasználtak. Módosabb helyen, ahol lovat is tartottak, mellé épült a nyitott elejű szín, ahol a szekeret, kocsit és a fogatolás eszközeit tartották. Ólak Az udvar végében voltak a baromfi- és disznóólak, általában a házzal szembeni oldalon, rendszerint elkerítve. Gyakran a disznóól tetején kaptak helyet a tyúkok is. Ismert a disznóól hidas elnevezése, de rendszerint nem fa, hanem vályog épület volt, és nem mindig rendelkezett karámmal. Ha külön helyet készítettek a baromfinak, az egyszintes, deszkából összeépített építmény volt. Házépítés Új házat a fiatal házasok a maguk erejéből építettek. Általában valamelyik szülőhöz költöztek az esküvő után, velük éltek együtt, de a szülői házhoz nem építettek, hanem néhány év leforgása után önerőből vásárolták a telket, ill. fogtak hozzá az építkezéshez. Az anyagok szállítása és az építkezés kaláka munkában történt, zömében a rokonok, szomszédok fogtak össze. Mindenki a saját szerszámát hozta, azzal dolgozott. Fizetést a kőműves, az ács és az asztalos kapott. A telekre szállított vályogot a telken vízzel keverték, törekkel taposták. A vályogvetéssel foglalkozó cigányok dolga volt, ők hozták a sablont. Gúlába rakták, a telken szárították. Az alapot közösen ásták ki, a vályogfalat kőműves vezetésével rakták, csak utána hívták az ácsot a tetőhöz, és az asztalost a nyílászárók elkészítéséhez. A falak bepucolása és meszelése a háziak, de legfőképpen az asszony dolga volt. A padló döngölése nem, de a simítása szintén. A jobb módú építtetők, előfordult, hogy fizetett napszámosokat, fuvarost fogadtak, de nem ez volt az általános. A munka megkezdésekor összegyűlt emberek áldomást ittak. Mivel a fiatalaszszony az építkezésen dolgozott, a főzés egy idősebb nőrokon dolga volt. A főzött ebéd valamilyen leves, húsos étel, tészta volt, mellé saját bort kínáltak. Az uzsonna sonkából és kenyérből állt, mellé pálinkával, borral. Az épülő falba a kőműves rendszerint egy pénzdarabot tett, hogy mindig legyen pénz a háznál, de más, esetleges építőáldozat nyomát nem sikerült felfedezni. Áldomást ittak és megünnepelték, amikor elkészültek a falak, felkerült rá a májusfa. Ugyanígy történt a teljes ház elkészültekor. 232
