Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)

A. Pál Gabriella: Tatabánya–Bánhida népi építészete I. – A bánhidai lakóház

A házak, alaprajza A leggyakoribb, a háború előtt általános típus a háromosztatú, egyvonalú ház. Tisztaszoba (csiszta izbá)- konyha ikuhnyd)- hátsószoba iizba) elrendezésben és elnevezéssel. A bejárati ajtó a konyhába nyílt, a két szoba ajtaja innen vezetett jobbra és balra. Gyakran a konyha keresztben osztott volt, hátsó része kamra (speiz) volt. A ház mögé, egy tető alá épült a szerszámoskamra (komora), innen vezetett a padlásfeljáró, a kamra mellől nyílt az alápincézett házak esetében a pinceajtó. Hozzá csatlakozott az istálló, szín, esetleg terménytároló. Általában egy tető alá, de mindig összeépítve. Városi hatásnak tartják, de a nagyon keskeny telkekkel is összefüggésbe hozható, hogy az utcavonalas fésűs beépítés esetén a keskeny telken egy további utcai szoba építésével „L" alakban, széles homlokzatú házforma keletkezik. Ez a polgárosodó, városiasodó életforma jele lehet. Bánhida esetében ez elsősorban a szolgáltatást nyújtó épületeknél volt megfigyelhető, a boltnál, ill. a kocsmánál. Egy esetben figyeltünk meg szárazkapus megoldású, hajlított alaprajzú házat, de ez két fiútestvér által lakott, egy telekre épített, két különálló, azonos funkciójú lakrész volt. Egy esetben, a Burgundiában, a kicsi telkek miatt az utca vonalában helyezték el a házat, alaprajzában azonban ez is egyenes vonalú ház. Valóban hajlított alaprajzú, lakóházként funkcionáló épületet keveset találtunk. A tulajdonosok elmondása szerint a régebbi, egyenes vonalú ház lett átépítve, minden esetben még a háború előtt, általában szükségmegoldásként, mivel több család lakott a telken. Helyiségek A bánhidai porták esetén a helyiségek funkcióját és berendezését a két világháború közötti időben már alapvetően megszabta, hogy hány család lakott együtt, ill. megfigyelhető az ipari termékek beáramlása a hagyományos használati eszközök közé. A tisztaszobát, abban az esetben, ha egy család lakta a házat, kamrának és vendégszobának használták a háziak. Berendezése a harmincas években már a két, asztalos által legyártott, egymás mellé tolt ágy, a szekrény. Általában a két ablak közötti részen állt a sublót, rajta a szent sarok, szobrokkal, gyertyákkal, a Bibliával. A falon feszület, vallásos tárgyú kép kapott helyet aranyozott rámában. Ide akasztották a tükröt is. A harmincas években sok családnál ide került a karácsonyfa, esetleg ünnepi ebédekre is használták a szobát. Az ajtó mögötti részen fogas volt. A télen fűtetlen szobát spájzként használták. A család halottait is itt ravatalozták fel. A szekrényben kapott helyet az ünneplő ruházat. A fontos iratok a sublótban, a törülközők és ágyneműk között voltak. 229