Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)

A. Pál Gabriella: Tatabánya–Bánhida népi építészete I. – A bánhidai lakóház

Homlokzat Az egyvonalú házak közül a korábbi, nyeregtetős házak homlokzata egybeesik az oromzat síkjával. Az időben későbbi, tehát fiatalabb, csonkakontyos tetejű házak ill. a törtvonalú házsorok bizonyos példányai ettől eltérnek, ezekben az esetekben a homlokzati sík az oromzati sík mögött helyezkedik el. A korábbi, szimmetrikus nyíláselrendezés helyett aszimmetrikus, toldalékmezős megoldások is helyet kapnak. Az oromzatot mindig vályogból rakták, középen szimmetrikus elrendezésben két füstlyukkal és két kicsi ablakkal. A tetőforma átalakulásával egy időben lezajló homlokzati egységesülés minden bizonnyal a húszas évek konjunktúrájának köszönhető. A homlokzatok négyszögesednek, eltűnik az oromzat, a homlokzat és a tető találkozásánál párkányos, „füles" megoldások kapnak helyet. Több esetben a toldalékmező elé húzott falon ajtónyílást alakítanak ki, függetlenül attól, hogy van-e tornác, vagy sem. Adatközlőim egy esetben tettek említést íves, talán „barokkos" homlokzatkiképzésről. Az említett ház azonban módos sváb betelepülőké volt, és a két világháború között ugyanúgy átépítették, mint egyszerűbb homlokzatú társait. Tornác Nincs adatom arról, hogy a 19. században épültek volna tornácos házak. Valószínűleg a 20. század fordulóján jelenik meg ez az építészeti elem. Sem társadalmi, sem vagyoni különbségekkel nem lehet magyarázni felbukkanását. Nem minden ház épül a 20. században sem tornáccal, bár adatközlőim fiatalabbnak tudják a tornácos házakat. Semmilyen rendszert nem sikerült találni az építésében. Mind az egyenes, mind a törtvonalú házaknál felbukkan. Elvétve fennmaradt faoszlopos változat is, zöme azonban kerek átmetszeni kő-, vagy négyszögletes átmetszetű téglaoszlopos variáció. Általában nyitott, de találtunk elől-hátul zárt formát is. Az oldaltornácos forma sem mondható kizárólagosnak, előfordul beforduló megoldás is. Kerítés A kerítések is nagy átalakuláson mentek keresztül a huszadik század első felében. A korábbi lécből, deszkából készült, esetleg kő kerítésoszlopos formát kiszorítják a kovácsoltvas, kő-, vályog-, vagy téglakerítések. A kiskapu gyakran a homlokzatból, az udvar közepére azonban minden esetben kocsibeállós kétszárnyú kapu nyílik. 228