Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)

A. Pál Gabriella: Tatabánya–Bánhida népi építészete I. – A bánhidai lakóház

mör volt, a belső szárny üveges. Üvegezettek voltak a benti, szimpla ajtók is. A külső tömör ajtó kifelé, az üvegezett belső befelé nyílt, ahogyan a beltéri ajtók is mind. A gazdasági épületek ajtaja tömör volt, előfordult, hogy a háziak készítették, nem az asztalos. Mindenképpen gyengébb kivitelű volt, mint a lakóházé. Ez alól, ha volt, a pincelejáró egy vagy kétszárnyú, általában zsalugáteres kivitelű ajtaja a kivétel. Általában reteszes zármegoldást alkalmaztak, boltban vették. Födém A mennyezet szerkezetileg két részből áll: egyrészt a gerendaszerkezetből, ami viseli a terheket, valamint a födémből. A mestergerenda a falra, vagy a koszorúgerendára támaszkodott. A keresztgerendák a mestergerendán feküdtek. Volt sárgerenda, a födémgerendákat csapolással rögzítették, vagy szegeitek. A mennyezeten a stukatór csak a korszak végén jelenik meg. Ehhez nádat, deszkát használtak. Tapasztása a helyi alapanyag felhasználásával történt. A padlást mindig sározták, megújítása ugyanúgy, évenként, ill. alkalomszemen történt, mint a ház padlójának. Tetőszerkezet, tetőforma, tetőfedés A tetőszerkezet minden esetben szarufás megoldású. A szarufákat a keresztgerendával kapcsolják össze, csapolják. Neve halusgerenda. Két kivételtől eltekintve a bánhidai tetők kontyoltak. A kivételek az archaikusabb nyeregtetős formát mutatják. A kontyolás, amennyire kideríthető volt, összefüggött a homlokzat változásával, bekövetkezte a két világháború közötti időre tehető. Adatközlőim szerint a változás azért következett be, hogy „ne kelljen létráról meszelni. " A tetőfedés 19- századi anyaga a zsúp volt. A rozsszalmát tartották jobbnak, annak hosszabb szára miatt. Alulról rakták, kis kévénként, a kalászos vég lefelé nézett. Szalmával kötötték a tetőlécekhez. A tető gerincén a szegélyzsúpot használták. Jelenleg zsúpfedés a faluban már nem található, azonban már a múlt század közepén nem volt jellemző. Adatközlőim szerint a századforduló táján történt nagy bánhidai tűz után már nem épült új ház zsúpfedéssel. Megjelent a cseréptető és a húszas években általánossá vált. Az utolsó zsúptetők a tatabányai vasútállomás bombázása során megsemmisültek. A cserepet a tatai cserépgyárból hozták.