Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)

Kemecsi Lajos: A Kuny Domokos Múzeum néprajzi gyűjteményének ismertetése – értelmezése

vagy az iparosodás hatására elterjedt tárgyak körében. Ezt a hiányosságot - az áldatlan raktárhelyzet megoldatlansága mellett - a szakmai konszenzus hiánya is erősíti, hiszen a néprajztudomány még nem fogalmazta meg 21. századi feladatainak, lehetőségeinek határait.

67 Tény, hogy a tárgyakkal kapcsolatos hangsúlyváltás más társadalomtudományokban, a történettudományban és a társadalomelméletben is megfigyelhető. Szegényes a Kuny Domokos Múzeum néprajzi kollekciója a tárgyegyüttesekben. Kivételes értéket jelentenek a műhelyek összetartozó szerszámegyüttesei, a megyei műhelykataszter elkészítése a továbblépés egyik iránya lehet. A tatai múzeum sajátos helyzete (megyei gyűjtőkör, korlátozott lehetőségek, hallgatólagos megállapodáson nyugvó területi elhatárolódások) eredményeként egyértelmű, hogy vannak a tárgyi anyagban fehér foltok, amelyeket az adattári anyag sem szüntet meg. A napjainkban érzékelhető muzeológiai iránykeresés egyik meghatározó jellemzője, hogy a tárgyaktól fokozatosan az információ felé mozdul el a gyűjtőmunka szemléleti irányultsága. Ennek megfelelően kell átalakulnia a muzeológiai munkában is a tárgyak értékének-helyének. A gyűjtemények tárgyainak ilyen irányú kihasználása a múzeum korszerű tudományos-szakmai tevékenységének rendszerét igényli az előttünk álló időszakban. A számítógépes nyilvántartás kialakítása a gyűjtemény feldolgozottságát lényegesen elősegítené. A múzeum jelenlegi technikai és személyi feltételei azonban még az ilyen irányú munkát nem teszik lehetővé. Az elkövetkező időszakban fokozottan kell törekedni a tárgyi-adattári, és a kiegészítő fotógyújtemény organikus kapcsolatának kialakítására.

68 Várhatóan lendületet adna a gyűjtemény feldolgozásának és talán további tárgyi gyűjtést is eredményezne a megyei népművészeti monográfia sorozatnak a teililetre vonatkozó kötetének készítése. Ilyen irányú kutatás azonban csak széles alapokon nyugvó és összehangolt együttműködés eredményeként indulhat meg. A különböző fenntartók (sőt magángyűjtemények) által széttagolt intézményrendszert az elkövetkező időszak során szakmai-módszertani vonatkozásokban, vertikálisan össze kell kapcsolni, csak így alkotható regionális súlyú távlati program. Természetesen ez már messze túlmutat a tatai néprajzi gyűjtemény elemzésének tapasztalatain. A gyűjtemény tárgyainak állagvédelmi, restaurálási gondjait csak kisebb mértékben befolyásolja az országos helyzettel egyezően a néprajzi gyűjtemények háttérbe szorulása a más jellegű tárgyak mögött. Miként ezt rövid és helyenként csupán vázlatos elemzési kísérletünk több helyén is megfogalmaztuk, a raktározás problémájának véglegesnek tekinthető és megnyugtató rendezése a legfontosabb feltétele az értelmes és korszerű múzeumi tevékenységnek. 67 FEJŐS 1999. illetve VIGA 2000, 67. 68 Vö. VIGA 2000, 64. 210