Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)
Kemecsi Lajos: A Kuny Domokos Múzeum néprajzi gyűjteményének ismertetése – értelmezése
A nemzetközi néprajzi gyűjtemény fejlődése A tatai Kuny Domokos Múzeum általánosan ismert és rendszeresen kiállításokon, kiadványokban bemutatott gyűjteményei mellett rendelkezik egy jellegzetes tárgyegyüttessel, az etnológiai vagy más néven nemzetközi néprajzi gyűjteménynyel. A tárgycsoport jelentőségét érzékelteti, hogy a magyarországi vidéki múzeumok között ritkaság, hogy értékelhető etnológiai anyaggal rendelkeznének. Ez a helyzet részben úgy jött létre, hogy a 13/1949. törvényerejű rendelet - ami a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjának életre hívásáról is rendelkezett —, meghatározta a magyarországi múzeumok gyűjtőkörét, s utasítást adott egy-egy múzeum szorosabban vett gyűjtőkörébe nem tartozó tárgyak kölcsönös átadására a kijelölt múzeumnak. A Néprajzi Múzeum lett hazánkban az Európán kívüli néprajzi anyag központi gyűjtőhelye. 69 Későbbi adományok, ajándékozások segítségével kivételesen jöttek létre értékes vidéki etnológiai gyűjtemények. A Kuny Domokos Múzeum állományába került tárgyak jelentős része is közvetlenül kötődik Tatához, a városban egykor élt, illetve élő polgárok hagyatékaként vagy ajándékaként kerültek a gyűjteménybe. Ez a gyűjtemény a második világháború előtt működött múzeum anyagától függetlenül alakult ki. A nemzetközi néprajzi gyűjteményt a néprajzi anyagot kezelő munkatársak kezelték, közülük egyedül Antoni Judit rendelkezett a tárgyak feldolgozását lehetővé tevő speciális anyagismerettel. Az első tárgy - a még közös múzeumi leltárkönyvben - a nemzetközi néprajzi anyagból 1968-ban került a múzeumba. A Juszkó Béla tatai festőművész 20. század elején tett világkörüli útjáról származó tárgyakat, halála után örökösétől megvásárolta a múzeum. A geográfiai megoszlás és kvalitásosság tekintetében is rendkívül heterogén anyag (162 darab tárgy) képezi napjainkig a tatai etnológiai gyűjtemény alapját. Sajnálatos módon a leltározás során rögzített adatok pontatlanok, hiányosak illetve bizonytalan a kormeghatározás is. A tárgyak egészen távoleső régiókból kerültek a gyűjteménybe. A leggazdagabb a kisázsiai, balkáni eredetű, illetve a Távol-Keletről (Kína, Japán) származó anyag. Különösen értékes két szamurájpáncél, amelynek kiegészítő tartozékai is részben a gyűjteménybe kerültek. Az etnológiai gyűjtemény legegységesebb részét az ausztráliai eredetű tárgyak alkotják. Ezek a tárgyak a tatai születésű és több évtizedes távollét után hazatért Pintér László ajándékaként kerültek a múzeumba, még a 70-es évek végén. Az abban az időben Ausztráliában változatos munkakörökben (aranyásó, bányász, benzinkutas) dolgozó Pintér László által gyűjtött gazdag tárgyi anyag Tennant Creek (Nothern Territory) vidékéről, warramunga és a wailbri törzsek területéről származnak. Az ajándékozó tájékoztatása szerint nagy részük felszíni leletként került elő, a gyűjtő és ajándékozó a saját költségén, több részletben szállíttatta Magyarországra a tárgyakat. 70 A tárgyak jól reprezentálják az ausztrál őslakók hagyományos kultúráját és lehetővé teszik technológiáiknak bemutatását is. f» FEJŐS 2000, 42. 70 1977-ben 105 darabot, 1978-ban 6 darabot leltározott be Verebélyi Erika. 211
