Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)

Kisné Cseh Julianna–Prohászka Péter: „Cikádafibulák” a tatai Kuny Domokos Múzeum gyűjteményéből

Bratislava-Devin-i fibula (19. kép),

76 amelynek legjobb párhuzama egy Burgonae/Novi Banovci veret.

77 Az 5. századi formák között sajátos az ún. lévai típus (20/1. kép), amelyre a kerek gombszerű fej, a többszörösen bordázott nyak, a potroh közepén végigfutó dombomlat és az enyhén ívelt szárnyak jellemzőek.

78 Az alig 2,5 cm hosszú fibula mellett talált nomád tükör és ékvéséses fibulák biztosan keltezik ezt a formát a hunkorra. Formailag vele rokon az a 4,7 cm hosszú, ezüstből készült darab, amely a Delheas gyűjteményből került a Magyar Nemzeti Múzeumba és amely a szárnyának szélét félkör alakú rovátkolások díszítik.

79 Ugyanilyen az a Krím-félszigetről, Kercsből a Diergardt gyűjteménybe került ezüst cikádafibula (5,5 cm) is, amelynek fejét függőleges bevágásokkal díszítették,

80 valamint a másik keresi

81 és chersoni

82 darabok. E típus érdekes változata a tamani, melyen a gombszerű fej helyett két nagy gömb szem látható.

83 A lévai lelet alapján ez a típus biztosan datálható az 5. század második harmadára. A lévaival mutat rokonságot az I2a-leányvári ásatások során előkerült példány (20/IT. kép), amely azonban bronzból készült és publikálói a kerámia maradványok alapján a 4. század végére 5. század elejére helyezik.

8/í Szintén ehhez a típushoz sorolta Kovács P. a százhalombattai koranépvándorláskori sírból előkerült egyenlő szárú, háromszög formájú ezüst fibulát, amelyet csupán a sírt feltáró régész rajza alapján lehet meghatározni.

85 Formailag a lévai típussal áll kapcsolatban a györkönyi öntött ezüst fibulapár (20/111. kép), amelynek előlapját rekeszekbe foglalt almadinokkal ékített köpeny borítja.

86 A szemek gránátokból vannak kirakva, a nyakon arany filigrán díszítés látható. Bóna István az ékszereket a Fekete-tengeri viselethez, magukat a tárgyakat pedig az ottani műhelyekhez kapcsolata.

87 A rekeszes technológiai alkalmazása a különféle ékszereken és viseleti tárgyakon a hun korszak jellemzője.

88 Ilyen almadinberakásos rekeszek és filigrándrót díszítik a kis méretű 76 PLACHÁ-PIETA 1986, 354-355. 77 VINSK1 1957, 137., Abb. 7., 138. 78 LEHOCZKY 1908, 422-423.; BÓNA 1993a, 80., 33. rajz, 223. nagy valószínűséggel egy sírból került elő. ^ KÜHN 1935, Taf. 22/31. Delheas gyűjt 4054. Húros tűszerkezettel. 80 KÜHN 1935, Nr. 41., Abb. 35. és GHA 100, itt keleti germánnak tartják és a 4. századra helyezik »l KÜHN 1935, Nr. 42., Taf. 24/57. 82 KÜHN 1935, Nr. 52., Abb. 1/5. 83 KÜHN 1935, Nr. 44., Taf. 23/45. M KUZMOVÁ-KOLNIK-RAJTÁR 1981, 163-, 407. Tab. 88., 10. 85 KOVÁCS 2000, 125. A leírás alapján a hossza 3,2 cm. Maga a fibula erősen töredékes. 86 BRENTJES 1954, 902. ahol a II. típusnak tartja a györkönyi és lévaihoz hasonló darabokat, a rekeszes technikával készülteket pedig a formai sajátosságaik illetve előfordulási területük alapján sorolta a III. és IV. típusba. Az V. típust pedig a légyformájú, mint az untersiebenbrunni és tournai példányok alkotnák. Az újabb leletek azonban tipológiai rendszerét teljesen felborították, így már csak komoly kritikával kezelhető. 87 BÓNA 1993c, 29. 88 Kőberakásos, rekesztechnikásak még a következő fibulák: Délorosz: KÜHN 1935, Nr. 4-5. Itália: KÜHN 1935, Nr. 12. Namur. KÜHN 1935, Nr. 8. Kumbulta: KÜHN 1935, Nr. 58. 121