Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)

Kisné Cseh Julianna–Prohászka Péter: „Cikádafibulák” a tatai Kuny Domokos Múzeum gyűjteményéből

A legelterjedtebb formát a virágsziromra emlékeztető potrohú, ún. háromszárnyú példányok képviselik (16. kép), melyeket Brentjes csak kételkedve vett fel tipológiai besorolásába. Véleménye szerint ezek nem tartoznak a cikádafibulák közé, mivel a virágsziromra emlékeztető kialakításuk sokkal inkább vezethető le a lótuszvirágból, amit ő egyiptomi hatással magyarázott.

59 Egyaránt megtalálhatóak a Fekete-tenger vidékén, valamint Kelet-Európában. A jellegzetes sziromszem/háromszárnyú végződéshez többfajta díszítésű fej és tor társul. így a Kercsről a British-Museumba jutott (3,8 cm) fibulán a kerek fej alatt háromszoros bordázás van.

60 Több darab került elő Kercsről

61 illetve Déloroszországból,

62 valamint Közép-Európából: a Novy-Saldorfi temetőből (2,5 cm), a Sarovcei 17/1955. sírból egyszerűbb változata felületén aranyozás nyomaival, Dunaújvárosból egy gyereksírből párban (3,85 és 3,9 cm) valamint a viminaciumi temető 16. sírjából egy darab. További példányok ismertek délen Növi Banovciból,

67 Margusból és Dubravicából, északon a masuriai Czerwony Dwórból (3,8 cm)

70 és Widrynyből (3,9 cm).

71 Ausztriából Drösingből, Joisból, Mannersdorfból és Carnuntumból kerültek magángyűjteményekbe bronz fibulák,

72 illetve egy félkész cikáda (4,5 cm) öntőrúddal egy alsó-ausztriai depoleletből.

73 A drösingi és mannersdorfi darabok azonban már hibrid példányok, mivel a fej kialakítása teljes mértékben eltér a többitől, melyek divatja az 5. század első és második harmadára helyezhető. Ettől eltérő, szinte már a római formákra emlékeztet a kistokaji, kerek függőleges bevágásokkal tagolt fejű, háromszorosan bordázott nyakú és egyenes szárnyú kisméretű (3,7 cm) fibulapár (17. kép), melyet a mellette talált füles korsó és a rekeszes, ékkőberakásos ezüst csat alapján datálhatunk biztosan az 5. század első felére.

74 Ezzel a formával mutat rokonságot a fej és a szárnyak megformálása tekintetében a tiszavasvári-jegyzőtagi fibula, amely egy 5. századi házból került elő (18. kép). Az eltérést a kistokaji többszörösen bordázott nyaka, valamint a potroh díszítése jelenti. Valamivel egyszerűbb stilizáltabb formát képvisel a W BRENTJES 1954, 902. Végül a VE típusként határozta meg. 60 GHA, 110. 61 KÜHN 1935, Nr. 39-, Taf. 56. és Nr. 40., Taf. 23/52. 62 KÜHN 1935, Nr. 49., 55. « KÜHN 1935, Nr. 6. M NOVOTNY 1976, 9S-, Taf. XXI, 2, 2a. & VISY 1981, 211., 214. 3. kép 1-2. 66 ZOTOVIC 1980, T. IV/8. 67 VINSK1 1957, 138., 137/3, 5. ezüstből 2,5 és 4,3 cm. 68 VINSKI 1957, 140., 139/16. 4,6 cm ezüst. 69 MRKOBRAD 1980, 15-16. 70 KÜHN 1935, Nr. 2.; NOWAKOWSKI 2001, 49., Taf. 1/5. az V. halomsír 6. urnájából, melyet az 5. század közepére datálnak. 71 KÜHN 1935, Nr. 3.; NOWAKOWSKI 2001, 115, Taf. VIII/4. csak fotója maradt meg. 72 ITTZ 1985-1986, 42, 63-65. Carnuntum: 42/1.1. Drösing: 42/3.4. Jois: 42/4.5. Mannersdorfi 42/5.6. 7:5 SZÁMÉIT 1995, 233-240. 74 GÁDOR-HELLEBRANDT 1972.; BÓNA 1993a, 52, 40/3. kép és 248. 7-1 ISTVÁNOVITS 1998, 6l, 65, Eig. 2, ahol párhuzamként a neviodunumi veretet említi a szerző ld. VINSKI 1957, 139, Abb. 14. és 140. 120