Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)

Kisné Cseh Julianna–Prohászka Péter: „Cikádafibulák” a tatai Kuny Domokos Múzeum gyűjteményéből

került elő az a kis méretű húros szerkezetű bronzból készült a fibula, amelynek széles nyomott fejét bevágással díszítették és a toron V alakú kidomborodás látható.

36 Ezekkel rokon és a felsőcikolai ábrázolással azonos formát mutat egy kis méretű (3 cm) csontból készült fibula (8. kép), amely a Sárközy gyűjteményből így Komárom megye északi részéről - került a Pápai Református Főiskola régiségtárába.

37 Sajátos formát képvisel egy Fehér-megyei fibula (9. kép), melynek egyik párhuzama Liptó (?) lelőhellyel,

38 míg a másik Aquincumból

39 jutott múzeumba. De nem csupán Pannoniából, hanem az angliai Lincolnból származik egy légyre emlékeztető fibula (10. kép).

l0 A legnagyobb számban minden bizonnyal a nagy méretű, 5-8 cm hosszú bronzból készült darabok kerülnek elő (11. kép), ezek nagy részénél viszont nem állnak rendelkezésünkre a lelőhelyekre vonatkozóan pontos adatok, azonban kétségtelenül Pannoniára/Dunántúlra jellemző típusok. Elsőként Brentjes helyezte őket a római korra és megjelenésükkel a 2. századtól számolt, ele elterjedésüket elsődlegesen a későrőmai korszakra helyezte.'

12 Formailag és a díszítés szempontjából szoros kapcsolatot mutatnak a Fitz által közölt kisebb méretű társaikkal, amit az ausztriai Groß-Mutschenben előkerült kis méretű (3,1 cm) bronz fibula is mutat.

43 Későrómai környezetben kerültek viszont elő a táci feltárások nagyméretű cikádafibulái, azonban míg az egyik (5,5 cm) a leletkörülmények alapján 45. századra datálható," addig a másikat (8 cm) az ásatási beszámoló alapján nem tudjuk datálni. 5 Szintén 4. század végiek a Papkeszin és Szentkirályszabadjában, illetve Aquincumból talált bronz fibulák. A leletkörülmények is a későrőmai datálást erősítik meg és feltételezhetjük, hogy egészen 400-ig egyes darabjaik használatban voltak, ám a provinciális lakosság körében, de sem másodlagos használatban, sem pedig formai szempontból nem találhatóak meg az 5. századi leletanyagban. A cikádaforma azonban másfajta ékszereken és viseleti tárgyakon is - ritkán de előfordul. Gombként volt használatban két öntött légyforma, amelyek ismeretlen lelőhellyel kerültek a Révkomáromi múzeumba. Hozzájuk hasonlóan rovarformára emlékeztet a pöttschingi bronz gomb, (12. kép)'

7 melynek kicsi, kúpos feje, % FARKA-SCHMELZENBARTH 1983, 300. és Abb. 741. 37 BORSOS 1898, 352., 2. ábra; CSONTOS 1999, l60. 3« KÜHN 1935, Nr. 14., Abb. 1/3. és a liptóiként bejegyzett fibula Uo., Nr. 28., Taf. 22/35. 39 V1NSKI 1957, 139/23., 146. /í() NAGY 2001, 149-, Abb. 24/13. 11 Ld. pl. KÜHN 1935, Taf. 22/23-30., 23/36-40. 12 BRENTJES 1954, 901. Meghatározásuknál a méret mellett kritériumként említette a háromszögletű fejet, amelyre a szemek plasztikusan vannak rátéve, ill. a négyszög alapút, amelynél azonban a szemeket körbefutó bordákkal jelölték. Vö. I-TTZ 1985-1986, 29. 43 MITSCHA-MÄRHEIM 1971, 194-195., Abb. 18. 44 FTTZ-LÁNYI-BÁNKI 1976, 133-, Nr. 90. <-n FITZ-LÁNYI-BÁNKI 1983, 211. 46 Ezeket a 4. század végére és az 5. század elejére datálták az eló'kerülési körülmények alapján. Papkeszi: MRT 2, 173. Szentkirályszabadja: MRT 2, 188-189. Az aquincumi darabokhoz ld. NAGY 1993, 354., aki külön aquincumi csoportot alakított ki. V MATOUSCHEK 1978, Abb. 284. 118