Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)

Kisné Cseh Julianna–Prohászka Péter: „Cikádafibulák” a tatai Kuny Domokos Múzeum gyűjteményéből

A hun uralom bukását követően egészen a 6. század elejéig kerülnek még elő cikádaformájú fibulák a germán népek női temetkezéseiből. Római császárkori típusok A római császárkori fibulatípusokat először Brentjes, majd Fitz különítette el. 25 A legkorábbi rovaralakú díszítmények az Aquileiában talált hegyikristályból ké­szült tömzsi méhek, amelyek azonban nem fibulák voltak. Hozzájuk hasonlóan csak találgatásokba bonyolódhatunk azzal a 2. század első felére datált eschi (Hol­landia) igen kis méretű 1x0,65 cm nagyságú légyformájú tárgy esetében, melyet arany fóliával vontak be. A teljesen sima hátlap miatt publikálója feltételezte, hogy talán egy gyűrűhöz volt illesztve. 27 Éppen ilyen rejtélyesek azok az aquileiai régé­szeti múzeumban őrzött kis légyformájú fiitterek, amelyek valamilyen szövetet dí­szítettek és datálásuk még nem megnyugtatóan tisztázott. 28 A cikáda apotropatikus szerepét mutatja, hogy díszítőmotívumként jelentkezik a felsőcikolai I. számú halomsírból - mely a 2. század első felére datálható a le­letanyag alapján - előkerült csokorfibulán (4. kép), amelynek lemezén préselve egy tömzsibb testű légyforma rovar látható. 29 Éppúgy rómaikori halomsírból - a Pátkaiból - ismert egy bronzból készült cikádafibula (5. kép). 30 A közel 7 cm hosszú példány a háromszög alakú fej és enyhén kihajló szárnyak, valamint a pot­rohon lévő V alakú bevágás alapján már a későrómai fibulatípusok felé mutat, azonban a leletkörülmények a 2. század első felére keltezik a tárgyat. 31 A hozzá hasonló, azonban vékonyabb testű táci darab (6. kép) 2. századi datálása azon­ban kétséges, 32 ugyanis a publikációból a pontos kronológiai helyzete nem hatá­rozható meg. 33 A 2. századtól datálja Fitz az általa közölt, azonban nagyobb rész­ben magángyűjteményekben található, példányokat, melyek alig 3-4 cm hosszúak és eltérő tűszerkezetűek (7. kép). 3,1 Elkülönítésüket elsősorban a technikai sajátos­ságok és a forma alapján végezte, 35 de esetileg a leletkörülmények is a segítségé­re voltak. így például a Petronell/Carnuntum lelőhelyen római tárgyakkal együtt 25 FITZ 1985-1986, 29. 26 B. BÓNIS 1975, 248. 2 ? VAN DEN HURK 1986, 215., Plate XIX/2. 2,s KÜHN 1935, 99., Abb. 4. Kühn a 3-4. századra helyezi és Fekete-tenger vidékéről származtatja őket. ® B. BÓNIS 1975, 248.; PALÁGYI-NAGY 2000, 141. és CSONTOS 1999, l60. A felsőcikolai mellett szin­tén cikádaformájú ábrázolás van a lussoniumi csokorfibulán. 3° B. BÓNIS 1975, 248. 31 PALÁGYI-NAGY 2000, XV/10. tábla. NAGY 2001, 148. « PALÁGYI-NAGY 2000, 141. és NAGY 2001, 148., ahol egy 2. századi épületet jelöl meg előkerülési helyként és a későbbiekben éppen erre építve hoz létre egy önálló csoportot és datálja le a 2. századra a nagy méretű bronz fibulákat. A tanulmányban szereplő ásatási ismertetés alapján inkább a késői, 4. ill. 5. századi épületmaradványokat és sírokat tártak fel az ásatok. Ld. FITZ—LÁNYI—BÁNKI 1983. 33 FITZ-LÁNYI-BÁNKI 1983, 211-212. 34 FrTZ 1985-1986, 33-39. 35 FITZ 1985-1986, 43. 117

Next

/
Thumbnails
Contents