Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Tata, 2001)

Vékonyné Vadász Éva: Az észak-dunántúli mészbetétes kerámia Esztergomi alcsoportjának települése Dunaalmás–Foktorokban

változatai (Tocik Al)

80 előfordulnak a mészbetétes kerámiás népesség korai, ún. átmeneti korú temetőiben is.

81 A 80. jegyzetben általam feltételezett aunjetitzi kiinduló „alapforma" pedig a korsó készítését és használatát mindkét kultúrában megindokolhatja. A forma változásának azonos iránya magyarázható a két népesség egyre intenzivebb kapcsolataival - mely alapján magyarádi területen az öblösödő peremű korsók egyszerű termékcserével, vagy mészbetétes fazekasáru „exporttal" magyarázhatók.

82 A kulturális besorolás kérdése azonban nem csak ennél a korsótípusnál vetődik fel a szóban forgó két edényművességben. A részben közös gyökerek, majd a később kialakuló virágzó, s minden bizonnyal közvetlen termékcserén alapuló kapcsolatok miatt több esetben igen nehéz eldönteni, hogy egyes edényformákat melyik népesség fazekastermékének tekintsük. Ilyen pl. a hengeres nyakú edény, melyet Bóna után a kutatás az Esztergom csoport meghatározó urnatfpusának tekint, míg ugyanakkor Toéik C5 típusú amforaként a magyarádi kerámiához sorol. Én Bóna véleményéhez csatlakozom. Az edény ugyanis olyan korai temetőkben is előkerül az Észak-Dunántúlon, melyekben magyarádi kapcsolatoknak alig van nyoma.

83 Még a tűzhely közeli, a magyarádi amforákkal oly megegyező amfora esetében is felmerülHogy Toéik valójában a korai korsóformán mit ért, azt sem megnevezéséből (A 1), sem az idézett példákból nem lehet pontosan tudni (TOŐIK 1981, 261.). Az idézett példák ugyanis mind töredékek (im. T. 27. 4., T. 31. 10., Abb. 18. 15.). Csak sejteni lehet, hogy a mészbetétes díszítésű A la, lb variációkról lehet szó. Ezzel a véleménnyel én nem értek egyet, s az idősebb formának az általa A lfnek nevezett, kevésbé profilált típust tartom. Ez az alak „tipológiailag" feltételezhet egy aunjetitzi korsó formából történő kialakulást (vö. Nesvady 6. s.: DU$EK 1969, T. 1. 6.), másrészt átmenetet képezhet a törésvonal nélküli, peremük felé csak mérsékeltebben öblösödő formák felé: lsd. TO&K 1981, Pril. 7. A le és 2b. Nem értem, hogy ez a két azonos forma miért van elkülönítve. Nyergesújfalu: TORMA 1996, 5. t. 7-8., 46. 6 db ilyen korsó került elő a temetőből. Tatabánya-Bánhida: KISNÉ CSEH 1999, 6. t. 3. Sajnos az edények sír szerint összefüggései nem ismertek. Szerintem arra, hogy az öblösödő peremű korsó nem a magyarádi, hanem a mészbetétes edényművesség alapformája, nincs jobb (bár közvetett) bizonyíték annál, milyen kevés példányszámban találkozunk vele a Nitriansky-hrádoki leletanyagban. BÓNA 1975, 211., 15.; TOŐIK 1981, Pril 2. C5.; 1978-1981, BI Hl 94. Nem kell tehát pl. Patince 6. sírjának edényét magyarádinak tekintenünk (DU§EK I960, T. 6. 2.), mert teljesen beleillik mészbetétes „környezetébe". Ugyan ezt a megállapítást tehetjük néhány Nitriansky-hrádoki példánynál is (pl. F/6 29. g.: TOŐIK 1978-1981, T. 106. 19-), míg nem kétséges, hogy a „besüllyesztett" nyakú, késői gödrökből előkerült példányok esetében (lsd. E/17 164. g.: im. T. 100. 19.) magyarádi fazekastermékkel állunk szemben. Korai temetőből Lsd. KISNÉ CSEH 1999, 2. t. 4. 37