Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Tata, 2001)

Kövesdi Mónika: Stech Alajos művei a tatai Kuny Domokos Múzeumban

maradt alkotásai azt bizonyítják, hogy Stech Alajos festészete sokáig nem tudott elszakadni az aprólékosan részletező, romantikus-biedermeier festészeti modortól, amely az 1820-as, 30-as évek pesti festészetét jellemezte, s így nehezen tudunk pályáján olyan stílusperiódusokat elkülöníteni, amelyek megkönnyítenék a képek datálását. Festményeinek kis száma és jelzetlensége (évszám mindössze három képen szerepel) alig teszi lehetővé, hogy akár hozzávetőlegesen is korszakokhoz kössük alkotásait. Feltételezzük, hogy egy többé-kevésbé egyöntetű életműről van szó, amelyben a stílusfejlődés, műkedvelő festőről lévén szó, kevéssé érzékelhető. Az időskori önarckép és az élő modell után készült portré viszont a többi alkotással szemben már egyértelműen újszerű festői kvalitásokat mutat, a rajzos, aprólékos festői modor helyett egy oldottabb festésmód megjelenésére vall, amelyből egy folyamatosan végbement stílusváltásra következtethetünk. Ezek a késői munkák azonban - ha szabad ilyet mondani - jellegtelenebbek, erőtlenebbek a korábbi képek kezdeti inspirációkhoz ragaszkodó, homogén világánál. Olajban megfestett tájképei közül gyűjteményünkben kettő maradt fenn. Egyikük, a bizonytalan eredetű, 1986-ban leltározott arcképek között, egy alpesi táj völgyét ábrázolja, kétoldalt gerendavázas házak a hegyoldalon, középen kupolás templom romantikus motívuma, szintén a 20-as évek pesti festészetének stílusában, Stech jellemző modorában (10. kép). A kép jelzetlen. Talán ahhoz az 1840-es években tett ausztriai utazáshoz kötődik, amelyről bővebben tudósít két fennmaradt akvarellalbuma. A másik tájkép Tatát ábrázolja, a tó partját a várral, az Eszterházy-kastéllyal, a cukorgyárral (11. kép). A számunkra nagyon értékes, korabeli városkép jelzett és datált: 1867-ben készült. Pannonhalmáról kapta múzeumunk ajándékképpen 1971ben, példájául annak, hogy a piarista festő ismert műveinek köre még gyarapodhat a korábban más egyházakhoz került munkái révén. Az említett akvarellalbumokba kisméretű, aprólékosan kidolgozott vízfestményeit ragasztotta be a mester, egy olyan válogatást, amely utazásainak, állomáshelyeinek mintegy emlékkönye. Sajnos az albumok jóformán üresek, a műveket meglehetősen durván kiszakították belőlük, mindössze négy lap maradt meg, illetve a még meglévő üres lapokon az összes képaláírás, az ábrázolt téma és az évszám megjelölésével.

5 A megcsonkított albumok így nem csupán művészi minőségük, hanem dokumentatív jelentőségük miatt is értékesek, hiszen nemcsak a festő 1832 és 1883 között megtett utazásairól, útvonalairól, de az általa kiválasztott motívumokról is tájékoztatnak. Az albumokat 1883 után állította össze Stech, utólag rendezve korábbi vízfestményeit, nem tartva be kronologikus sorrendet. A négy meglévő akvarell közül kettőt 1981ben emeltek ki és kereteztek be. Ez a megoldás nemcsak helytelen, de értelmetlen is, hiszen ezek a lapok a maguk naiv bájával, részletgazdagságával, kicsiny méreteikkel nemigen alkalmasak arra, hogy önálló műtárgyként szemléljük őket, nem erre a célra készültek, ennél sokkal személyesebbek és intimebbek. A ma már önálló életet élő 5 Az albumokban megmaradt képaláírások jegyzékét a függelék közli. 364