Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Tata, 2001)

Kövesdi Mónika: Stech Alajos művei a tatai Kuny Domokos Múzeumban

akvarell-lapok Vác 1846-os vedutáját ábrázolják, előtérben a vasúttal (12. kép), illetve Nagybecskerek 1854-es látképét (13. kép). (Ezek a városok piarista állomáshelyei voltak.) A még az albumban lévő vízfestmények egyikén Nagyvárad székesegyháza látható, vonalzóval kiszerkesztett architektúrával, 1881-ből (14. kép), a másikon a tatai vár törökkori metszetábrázolásának színes változata, adaptációja (15. kép). Az akvarellek az osztrák biedermeier festészet modorához, a bécsi akadémia és az Altcsalád stílusához köthetők útinapló jellegüknél fogva is. Az albumok beszerzési körülményeiről semmit sem tudunk, magukon viselik azonban Stech gyűjteményének nyilvántartási címkéit és számait. Vallásos festményei közül a nagyméretű Levétel a keresztről-kompozíció maradt meg (17. kép). A Stechnél szokásos módon jelzett mű talán oltárképnek készülhetett egy kisebb egyház vagy kápolna számára. A Rubens 1612-es Levétel-kompozícióján alapuló festményen jól érzékelhető a művész szándéka, hogy a téma feldolgozásába a tőle telhető legnagyobb drámaiságot vigye. A kép beszerzési körülményei ismeretlenek. Életképei közül, amelyeket a korszellemnek megfelelően bizonyára nagyobb számban festett, gyűjteményünkben mindössze egy található, A művész műterme című festmény (18. kép). Az ábrázolt műterem talán saját műterme, melyben egy nemesasszony egészalakos portréját festi. A naiv modorú, mesélő kedvvel előadott ábrázolás nemcsak a művészt és modelljét örökíti meg, hanem a műterem babaházszerűen feltáruló enteriőrjét is, amelyben a berendezési tárgyak dokumentumértékű ábrázolásán túl a falakon egy egész kis képtár utal a mester munkáinak műfaji gazdagságára. Tanulságos, hogy a vallásos kompozíciók, tájképek és csendéletek között másolatot is találunk: Correggio lójának kópiáját. Igazából ez az itt ábrázolt galéria árul el legtöbbet az utókornak Stech művészetéről. A kép - amelyet a kutatás az 1840-es évek végére datál - az Önarcképpel együtt, az 1952-es államosítási rendelet következtében került a rendházból gyűjteményünkbe. Az Önarcképhez hasonlóan a Piarista Múzeum katalógusában nem szerepelt. Jelzése nincs, de kezdettől fogva mint Stech hiteles művét tartották számon. Egy csendélet is van múzeumunk gyűjteményében, amely szerencsére jelzett, neve mellett piarista voltát is feltünteti a festő (16. kép). A képen csodálatos színvilágú, aprólékosan megfestett tulipánokat látunk, cserépben, előtte cseresznyék és kis tálban ananász. A Nemzeti Galéria gazdag gondolatiságú, a csendélet eredeti vanitas- és múlandóság-allegóriáit őrző festményéhez

6 hasonlóan képünk is bizonyára tudatosan összeválogatott tárgyegyüttest örökít meg, amely a holland csendéletek hagyományát folytatja, és anyagszerűsége folytán is azokat követi. Stech történeti kompozícióiról hosszú ideig nem volt tudomásunk, míg a már említett, Kecskeméten lévő Branyiszkói csata-képet nem ismertük. Ehhez képest is váratlan meglepetés volt egy, Tatán, magántulajdonban lévő történeti témájú festmé6 A képet közli: MŰVÉSZET MAGYARORSZÁGON 1981, 464. 365