Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Tata, 2001)

Vékonyné Vadász Éva: Az észak-dunántúli mészbetétes kerámia Esztergomi alcsoportjának települése Dunaalmás–Foktorokban

hosszúságot a középső ágasnál csapolással is meg lehetett oldani.

34 A szelement tartó ágasoknak nem csak a magassága, hanem a stabil állásukat biztosító cölöplyukainak mélysége is eltérő volt. Utóbbira jó magyarázatot adnak kiindulásuk eltérő mélységadatai. Az adott helyzetből következik az ágasok eltérő magassága is, melyeket a járószint mélyítésének mértéke és a feltételezett emberi magasság (ez l60 cm-nél nem lehetett több - különösen mivel főleg nőkről és gyermekekről van szó -) alapján határoztam meg. Mivel a ház szerintem nem rendelkezett felmenő tapasztott fallal, tetőzete felül a szelemenre, alul az egykori felszínre támaszkodhatott. A ház keleti szélének enyhe kiöblösödése azt jelzi, hogy ez a nyeregtetős falszerkezet - szinte sátor szerűen - itt is létezett. A lakótér nyugati, választó oldalfalának azonban függőlegesnek kellett lennie. Itt elképzelhető egy egyszerű sövényfal, melynek huzatosságát enyhíteni lehetett pl. zsákokba tömörített, a fal belső oldalán felhalmozott földdel. A tetőzet alapszerkezetét ácsolt gerendákból képezhették ki. Ezt borította először helyben gyűjtött növényi anyag (esetünkben ezt leginkább nádból és sásból tudom elképzelni), melyet legvégül földdel borítottak, ahogy azt a teherbírás megengedte. A lakórész bejárata ahogy azt a cölöplyukak mutatják rövid, gádoros volt, a szélvédett déli oldalon. A két cölöplyuk a nyugati gádortetőt tartó oszlop cseréjére utal. A tárolórész bejárata ezzel ellentétben az északi, erősen beugró frontvonalon volt. Itt elképzelhető egy észak felől nyitott, féltetős megoldás is (ezt jelzik a 10. k. kérdőjelei a megfelelő gerendák felett). A nyeregtetőt megszakító bejáratnak itt ugyanis semmi nyomára nem leltünk. A tároló nyugati oldalfalának a választófalhoz hasonló egyszerű sövényfalat feltételezek. Térjünk át ezek után a ház belső „berendezésére". A II. rész egyetlen jelensége a szabályos kerek, észak felől megközelíthető gödör - s épp ezért határoztam meg tárolónak az építménynek ezt a nyugati részét. Nehezebb kérdés - vajon mit is tárolhattak ebben a mély gödörben? Az „értékesebb" élelmiszerek vagy termények tárolását megakadályozni látszik az a tény, hogy az eredeti bronzkori felszín dél felé lejtett, így a lezúduló vizek összegyűjtését a gödörben nem lehetett még fedéssel sem megakadályozni. Vagy talán a szóban forgó gödörnek épp ez lett volna a célja? Ebben az esetben használhatták hűtésre is. így hát a gödör funkciójában ezt a meghatározást mellőzöm, hiszen csak meddő találgatásokba bonyolódhatok. Rátérve az I. lakó házrészre, az biztosan állítható, hogy járófelszíne az egyenes, bejárattól a kemencéig húzódó sáv volt. Megközelítés és fény szempontjából célszerű a munkagödör bejárat közeli elhelyezése. Egyértelmű az is, hogy a házszélt övező, enyhén megemelt padkák a pihenés és alvás célját szolgálták. Nem találok magyarázatot azonban a járófelszín szélességét csökkentő szabálytalan gödörrendszer funkciójára. A gödrök nyitottság esetén a házban a tartózkodást balesetveszélyessé tették, s a használható létteret erősen csökkentették volna. Ezért jutottam arra a következteRekonstrukciómat Sabján T.-ral személyesen ellenőriztettem. A szelemengerenda hosszúságával kapcsolatos kérdésemre ő adta ezt a választ. Ezúton köszönöm neki ellenőrzését és tanácsait. 20