Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Tata, 2001)

Vékonyné Vadász Éva: Az észak-dunántúli mészbetétes kerámia Esztergomi alcsoportjának települése Dunaalmás–Foktorokban

tésre, hogy a gödröket az itt élőknek a járószint magasságában deszkával le kellett fedni. Továbbra is tisztázatlan marad azonban a funkció (tárolás? befolyó víz összegyűjtése?). Mint már említettem az előbb ismertetett yeremház egy későbbi lakottsági fázisát jelzi az ennek határait nagyjából megőrző felső omladékos réteg. A használatnak ebben az idejében a ház küllemével és szerkezetével kapcsolatban számos pont vitatható - így rekonstrukció helyett inkább a bennem felvetődött problémákra térek ki. Amint már említettem, e rétegben sem került elő patics. Ez azt jelenti, hogy az építmény megőrizte földre támaszkodó nyeregtetős szerkezetét. A mélységadatokból ugyanakkor kikövetkeztethető, hogy átlagosan 50 cm-es padlószint emeléssel számolhatunk (19. kép). Az első kérdés tehát, ami felmerül: vajon a ház e megújított fázisában is földbe mélyített volt-e? A rendelkezésemre álló adatok és az emberi magasság figyelembevételével arra a megállapításra kellett jutnom, hogy bár csekélyebb mértékben kimélyítve, de továbbra is veremházzal kell számolnunk. Felszíni építmény ugyanis az ágasok cseréjét jelentette volna (magasabbra), s ezt a bonyolult, s kétséges kimenetelű műveletet a meglévő nehéz tetőzet alatt kivitelezhetetlennek és értelmetlennek tartom. Továbbra is problémát jelent a tapasztott padló hiánya - s felmerül az a kérdés is, hogyan oldották meg a korábbi mélyülő házrész betöltését melynek egységes, rétegződés mentes kitöltésében sem a természetes, sem a mesterséges betöltésnek semmi nyoma? Be kell ismernem, erre a kérdésre nem tudok választ adni - a jelenségek leginkább döngölésre utalnak. A következő - s az előbbiekből következő probléma: vajon a lakótér egykori gödörrendszere megőrizte-e „pince" jellegű funkcióját: vagyis kitisztítva ismételten lefedésre került sor? Vagy betemették? Utóbbinak ellentmond a kitöltés rétegzetlensége. Hasonló kérdés vetődik fel a II. tárolórész gödrének használatával kapcsolatban is. Mert ugyan a felső szint rétege hasonló szűküléssel, ennek a területére is kiterjed, bemélyülése a korábbi mély tárolóverem kitöltésében nem tapasztalható. Ez arra utal, hogy a házrészt továbbiakban is használták, de a tárolás módja, vagy az itt tárolt „anyag" más volt. E sok kérdés és nyitva hagyott probléma jelzése után mindenkiben felvetődhet a kérdés: miért feltételezem én mindezek ellenére, hogy az összes, különböző jelenség egymáshoz tartozik - vagyis az ún. felső szint ugyanannak a háznak egy későbbi használatát jelzi? Válaszom erre csak a már egyszer leírt tények lehetnek, vagyis: 1. a felső szint kiterjedése és leleteinek koncentrált előfordulása őrzi az alsó gödörrész határait; 2. a nagy masszív tűzhely az omladék déli szélén bizonyíték a bejárat helyének megmaradására. A tűzhelytől északi irányban (nagyjából az alsó kemence helyének megfelelő határáig) sorakozó edények pedig a járószint és munkatér folytonosságára, kontinuitására utalnak. Mindehhez számításba kell venni (ami a következőkben kerül bizonyításra), hogy a házat használó közösség (család) alapvető cseréjével, változásával nem lehet számolni. Ugyanakkor megjegyzem, hogy a feltárás eredményeinek közreadásával a kutatás számára megadom a lehetőséget a jelenségek eltérő értelmezésére. 21