Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Tata, 2001)

Vékonyné Vadász Éva: Az észak-dunántúli mészbetétes kerámia Esztergomi alcsoportjának települése Dunaalmás–Foktorokban

sek kapcsolatait vizsgálva (több kutatónál téves ill. pontatlan hivatkozásokat leltem)

18 elvetem a gyermekek telepen és edényben történő eltemetésének égéi eredeztetését - mint ahogy az a kutatásban elfogadott.

19 Ezt a szokást én eredendően helyi, középeurópai gyökerűnek vélem. Állásfoglalásomat arra alapozom, hogy a pithosz gyermek temetkezések száma az Aunjetitz, Magyarád és Vetefov kultúrákban lényegesen magasabb, mint a Kárpát-medencében. Ezeknek a többségében településeken előkerült pithosz síroknak a kora ráadásul megegyezik, vagy megelőzi a magyarországiakat.

20 Az eddig ismert magyarországi (Szőreg, Deszk, Tiszafüred) pithosz temetkezések a középső bronzkor 3. periódusánál nem keltezhetők korábbra - s még az eddig legkorábbinak vélhető foktoroki temetkezések is legfeljebb a középső bronzkor 2-re datálhatok. így a magyarországi sírok koruk miatt nem lehetnek „közvetítők" a szokás elterjedésében Közép-Európa felé. Feltételezésemet megerősíteni látszik az a tény, Még Bóna is téveszt (BÓNA 1975, 87. - a nyomda ördöge lehet) mikor Foltiny ellentmondásos szőregi adataira felhívja (más szerzólchöz hasonlóan) a figyelmet: 189- sírt emh't 169. helyett (FOLTINY 1941, 50., 69.). Figyelemere méltó ugyanakkor a deszki A temetőről adott időrendi táblázata (Plan 19-), melyből jól látható, hogy a deszki pithosz sírok megközelítőleg egykorúak a foktorokiakkal, ill. későbbiek. Dusek művében figyelmetlenségről és felületességről tanúskodik. Patayra hivatkozva ugyanis pithosz sírt említ Tószeg C rétegéből (DUSEK I960, 208., 216., Anm. 64.). Patay munkájának idézett helyén (PATAY 1938, 6l.) azonban nem esik erről szó. Ráadásul tószegi publikációkban sem nézett utána az állítólagos adatnak. Akkor megtudhatta volna, hogy a Tószegen lelt pithosz sír újkori, melyet nem csak a tetemet jelző vászonkorsó, hanem pénz is jelzett (BANNER-BÓNA-MÁRTON 1957, 84.). A temetkezési szokás eredete és elterjedése kérdésében pedig változatlanul megismétli NEUSTUPNY 1933 véleményét - ráadásul nem is hivatkoava rá. A szőregi és deszki felületesen dokumentált és részben elveszett anyagú pithosz temetkezéseket szinte hitelesítik a Tiszafüred-majoroshalmi temető újonnan feltárt, rajzokkal is dokumentált pithosz temetkezései (KOVÁCS 1975, 35. s.: Pl. 4., 84. s.: Pl. 8., 149. s. Pl. 13-, 218. s. Pl. 21.), melyek a foktoroki temetkezések legjobb analógiái (vö. 70. j.). Ezek a sírok is azonban temetőből kerültek elő. Magyarországon én településről közölt pithosz temetkezést nem ismerek. 19 Meglepetéssel tapasztaltam, hogy e vonatkozásban mai napig Neustupny 1933-as tanulmányából (NEUSTUPNY 1933, 20.) ismerhetjük meg a legtöbb konkrétumot. Dusek az idézett szerzőre nem is hivatkozva ismétli annak megállapításait (DUSEK I960, 208.). Legtöbbet ígérne - terjedelme alapján Vladár hosszú tanulmánya, melyben külön részfejezetet szán a pithosz temetkezéseknek (VLADÁR 1972, 295-297.). Érdemben azonban a kérdésről nem ismerünk meg tőle újabbat. Globálisan megismétli a temetkezés „mediterrán" eredetét, a lelőhelyeket újabb, főleg cseh-morva adatokkal kiegészítve. A fejezetben több szó esik szinte az egyéb mediterrán, égéi kapcsolatokról, s sajnálatos módon a „rítusba" belekeverte az összes településen előforduló csontvázas (még ez sem teljes, mert a magyarországi közölt adatokat - pl. Tószeg: BANNER-BÓNA-MÁRTON 1957, 82-87. - nem említi) - esetenként anthropophágiára utaló — és hamvasztásos temetkezést is, melyeknek szerintem a kisdedek pithosz temetkezéseihez semmi köze. Neustupny mértékadó rövid tanulmányában a telepen történt temetkezések legfőbb okaként a helytakarékosságot jelöli meg. A rituális tartalmat pedig pithosz temetkezések esetében a halott „bezárásában" (a visszajárást megakadályozandó!) látja (NEUSTUPNY 1933, 20.). E cél és ok azonban nem oly speciális, hogy elterjedése „kultikus importot" igényelt volna. Jól látja ezt a szerző is, midőn fejtegetéseit egyéb égéi kapcsolatokra utaló tárgyi anyaggal is megtoldja az Aunjetitz és Vetefov kultúrákból (NEUSTLJPNY 1933, 20.: - sajnos csak a német nyelvű resumét állt módomban elolvasni). 20 NEUSTUPNY 1933, 19-20. 15