Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Tata, 2001)
Vékonyné Vadász Éva: Az észak-dunántúli mészbetétes kerámia Esztergomi alcsoportjának települése Dunaalmás–Foktorokban
ja meg alátámasztani mondandóját." A tisztánlátást a problémakörben még jobban bonyolítja a hatvan kultúra népességének „továbbélése". 100 Amíg ennek az ún. késő Hatvan kultúrának a leletanyaga és pontos kronológiai helyzete a magyar kutatásban nem közölt és nem tisztázott, a mészbetétes kerámiás területen megjelenő hatvani jellegű kerámia pontos kronológiai helyzetét igen nehéz megállapítani (vö. pl. 16. tábla 6.). De térjünk most át a 2. „problémafeloldó" pontra, az Esztergom csoport végére. A mai magyar kutatásban egyre nagyobb számban jelentkezik egy kronológiailag és formakincsét illetően jól körülhatárolható leletcsoport, mely a középső bronzkor 3periódusában Észak-dunántúli népcsoportok részleges helybennmaradását bizonyítja (a korábbi teljes elvándorlási elmélettel szemben). 101 Ezekre az esetenként koszideri típusú fémekkel is keltezhető leletegyüttesekre jellemző, hogy bennük a késő magyarádi jellegű anyag is jelentkezik. Hasonló összetételű késői, már esetenként a középső bronzkor 3-ra keltezhető mészbetétes kerámiás lelőhelyekben Komárom-Esztergom megye olyannyira bővelkedik, hogy ezek száma meghaladja a klasszikus korú lelőhelyekét. Csak szűkebb, a Dunaalmás-foktoroki település környékén a helyzetet az alábbiakban szemléltethetem: Komáromtól lelőhelyünk felé haladva az alábbi temetők sorolhatók a kultúra klasszikus időszakába (a szórvány leleteket nem számítva): Koppánymonostor, Szőny-Koponyás, - Sörház 102 (mindegyik temetőben társuló, korai Vö. 37. és 47. j. Legutóbb is ilyen nem hiteles sírlelettel akarta igazolni az enyémhez hasonló feltételeséseit (ETE: KISNÉ CSEH 2000, az 1. t. 5. magyarádi bögréje itt a kultúra korai periódusába sorolható). Vö. 67. j. A Hatvan kultúra időtartamának meghosszabbodása (eddig a kutatás lezáródását a középső bronzkor 1. végére helyezte, lsd. BÓNA 1992, 40. Zeittabelle) magyarázatot ad az Ipolytól Ny-ra eső szlovák területen későbbi környezetben megjelenő hatvani leletekre. Ugyanakkor nem kétséges, hogy e népesség vezető-szervező és expanzív ereje ekkorra már alábbhagyott, egyrészt a területet birtokló mészbetétes kerámiás népesség létszámnövekedése miatt, másrészt feltehetően azért is, mert a területi érdekeltséget (pl. kereskedelem, kulturális „hatóerő") ekkorra már a Magyarád kultúra népe birtokolta. A Szeremle csoportot megalkotója Bóna nagy összefoglaló munkájában szinte csak a történelmi események kapcsán érinti (BÓNA 1975, 226.; mi, tanítványai az összes információt és véleményét e csoportról - mely az Esztergom csoport népességének D-re vándorlását is magába foglalta - egyetemi előadásaiból, s egy közkézen forgó, meg nem jelent kéziratból nyertük. Igen sajnálatos, hogy a szeremlei temető közlésével kapcsolatos tervét (lsd. BÓNA 1992, 69., 21. j.) nem tudta megvalósítani. A Szeremle csoporttal Bandi és Kovács (BÁNDI-KOVÁCS 1969-70., 1970.,1974???) foglalkoztak legrészletesebben. Mindkét munkában kihangsúlyozzák a csoport anyagi kultúrájában a délre vándorló népek kerámiáját (Magyarád és Észak-dunántúli mészbetétes), mint jelentős összetevőt. A három szerző e közös és hangsúlyozott véleménye után több, mint meglepő, hogy Bóna legutolsó munkájában a Szeremle csoport kialakulását jelző „állapotot" az ún. Protoszeremle leletkört csak a D., DK-Dunántúlon jelzi (BÓNA 1992, 40. Zeittabelle). 1 Vö. KISNÉ CSEH 1999, 44-45. megfelelő kigyűjtéseit. 44