Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Tata, 2001)

Vékonyné Vadász Éva: Az észak-dunántúli mészbetétes kerámia Esztergomi alcsoportjának települése Dunaalmás–Foktorokban

átmeneti jellegű leletekkel együtt), Almásfüzitő-Nagykolónia.

103 A késői mészbetétes időszakba sorolhatók az alábbi temetők: Szőny-Cecília, Szőny-Nagymagtár, Almásfüzitő-Timföldgyár.

104 A sajnos közöletlen leletanyagok közös jellemzője, hogy bennük jellegzetes kései mészbetétes formákat kfsérve magas arányban fordulnak elő késő magyarádi edénytípusok, s előfordul késő füzesabonyi (hatvani?) jellegű körárkolt bütykös kerámia is. Ebbe a kései szakaszba keltezhető a dunai partszakasz legfontosabb erődített magaslati települése Süttő is - azzal a megjegyzéssel, hogy a településen a megelőző klasszikus időszakot is jelzik települési „objektumok", s a sánc vastag mészbetétes kerámiás rétege. Szélesebb kitekintésben ide kívánkozik még az a megjegyzés, hogy a magaslati, vagy erődített települések közül jelentős az aránya azoknak, melyek csak ezt az időszakot képviselik.

105 Jelentős szlovákiai temetők leletanyagának újraértékelése is ide kapcsolódik.

106 Lsd. KISNÉ CSEH im. 38. A temető Lenhardt-gyűjteményébe került leletei közt alig van magyarádi anyag. Kisné itt magyarádi leletekre utaló megjegyzésével csak erősíti azt a teljesen hibás lelőhelykatasztert, amit Ilon (ILON 1999, 255.) - ráadásul rám hivatkozva - ad. Idézett szerző itt ugyanis késő magyarádi és korai halomsíros lelőhely csoportjába soroz be klasszikus korú mészbetétes kerámiás temetőket, melyeket én a hajdani c csoportba soroltam (VADÁSZ 1986, 28.). Ezekre pedig épp az a jellemző, hogy magyarádi hatás vagy kapcsolat nem, vagy alig észlelhető anyagukban. Lsd. ismét KISNE CSEH im. megfelelő kigyűjtését. Vö. 97. j. 106 Az újabb közlemények alapján (pl. TORMA 1976.; HONTI 1994.; KOVÁCS 1994.; KISS 1997.) mára már jól körülhatárolhatók a mészbetétes edényművesség késői edényformái s azok jellegzetes díszítései. Ezek alapján sok, eddig a klasszikus időszakba besorolt lelőhelyet lehetne ezekkel a leletekkel időben párhuzamosítani. A példát az izai temető anyagán szemléltetem megjelölve nem csak a későinek vélhető sírokat, hanem azokat az edényeket is, melyekre véleményem alapozom: Tehát DuSek 1969. évi közleménye alapján a következő sírokról lehet szó: 3. (T. 13. 8., 13-fazekak); 4. (T. 14. 4. - hengeres nyakú edény, T 15- 5. - tál); 7. (T 16. - tál); 10. (T. 22. 2. - tál. Uo. 6. - korsó töredéke); 18. (T. 26. 4., 8. - korsók). A patincei temetőből (mely szerintem kronológiailag változatosabb) hasonló felsorolástól itt csak helytakarékoskodás okából tekintek el, kiemelve itt most csak a 25. sírt, főleg késői típusú korsói alapján (DUSEK I960, T 28. 8., T. 29. 7 .; nem mellékes uitt a körárkolt bütykös „kantharoszok" jelenléte sem: T. 28. 3., T. 29. 2.). A téma külön elemzést érdemelne. Mindkét temető mellékletei közt számos olyan edény van, melyek megegyeznek az új Komárom megyei temetők leleteivel (vö. 104. j.). Utóbbiak késői korát pedig nemcsak markáns kései mészbetétes, hanem ugyanilyan magyarádi edénytípusok is jellemzik (pl. lábas, füles korsók, borda- és körárkolt bütyökdíszes urnák - vagy a Kovács által többször is széles kitekintésben vizsgált kis lábas edényke (KOVÁCS 1988, Abb. 5- 2., 129.; KOVÁCS 1989, 8. k. 2., 3. k. 2., 18-19-; lsd. még ehhez újabb korjelző előfordulást: ENDRŐDI 1999, Fig. 92.). Ezek az adatok és összefüggések indítanak arra, hogy I2a és Patince jó néhány sírját ne a klasszikus időszakba soroljam. Korukat illetően külön meggondolás tárgyává kell tenni azt, hogy az ezt a kerámiát esetenként kísérő koszideri típusú fémek datáló értékét (vö. pl. KOVÁCS 1994, 131-, 3- ábr. 3.) mennyire általánosíthatjuk. A szóban forgó leletkörre addig is célszerűnek, s kifejezőbbnek tartanám a protoszeremle meghatározást adni. Ez fejezné ki legjobban azt az É-dunántúli összetevőt, mely a Szeremle csoportban jelentkezik (vö. még 101. j.). A Protoszeremle meghatározás ugyanakkor magában rejti mind a középső bronzkor 2. végi, mind a középső bronzkor 3. eleji keltezés lehetőségét, mert ebben az esetben mind az elvándorló, mind a helyben maradt mészbetétes népesség leletanyagát magába foglalja. 45