Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Tata, 2001)
Vékonyné Vadász Éva: Az észak-dunántúli mészbetétes kerámia Esztergomi alcsoportjának települése Dunaalmás–Foktorokban
tételeznünk - melyhez az eddig feltételezett 50 év y8 nem elegendő. Összegezve tehát a problémakört, én a klasszikus mészbetétes kerámiás kultúra kialakulásának folyamatához az eddiginél hosszabb időt tartok szükségesnek - Bónával ellentétben jócskán átnyúlva a középső bronzkor 2. periódusába. Erre utal egyébként a Hatvantokodi jellegű leletek előfordulása már kialakult „érett" mészbetétes kerámiás környezetben. Erre a jelenségre Kisné már többször felhívta a figyelmet, nagy kár azonban, hogy e megállapításának igazolására nem használ fel és közöl Tatabánya-bánhidai teljes és hiteles síregyütteseket - avagy nem hiteles leletcsoportok közlésével próbálVö. 96. j. A mészbetétes kerámiás időszak előtti, kora bronzkori „képet" szintén a terepbejárási adatokból és az újabb kisebb feltárásokból nyerhetünk. Ezek alapján megállapítható, hogy területünknek csak a kora bronzkor 1.-ben volt magas népsűrűsége, egységes lakossága, még pedig a makói. A kora bronzkor 2.-ben ez az egység megszűnik, s a vidéket maradvány- és átvonuló népcsoportok „népesítik" be. Először is a Makó kultúra népének továbbélése feltételezhető. A későbbi leleteket jelzik azok az újabban feltárt lelőhelyek, melyek anyagában a makó-ihoz Somogyvár-Vinkovci jellegű anyag társul (pl. Tata-Tófarok: VADÁSZ-VÉKONY 1979, 92., 1. t.; a témához vö. még SCHREIBER 1994.); területünkről önálló Somogyvár-vinkovci lelőhelyet nem ismerek, de előfordulnak ezek a vegyes összetételű lelőhelyek csatlakozó zsinegdi'szes kerámiával is (pl. Lábatlan, Rózsa F. u. - MRT 5- 247., 10./17.). A kirajzolódó kép szinte azonosnak tűnik az Ény-Dunántúlival (vö. FIGLER 1994., 1996.). A közismerteknél (vö. VADÁSZ-VÉKONY 1979, 91., 1. t. 6-8.) nagyobb arányú harangedényes átvonulással kell még számolni (ilyen leleteket Lenhardt Gy. magángyűjteményében lehet találni, főleg Almásfüzitő környékéről). E leleteket leginkább a késő-harangedényes időszakra lehet helyezni - s így szinte folyamatosnak tűnik az átmenet a szintén jelentkező aunjetitzi anyaghoz. Én ugyanis a jelenleg Nagyrév kultúrához sorolt leleteket - melyek többsége a Bóna által meghatározott Kőtörés típus (BÓNA 1963, 15-17., pl. 11-13.) nem a Nagyrév, hanem a földrajzi közelség miatt sokkal inkább az Aunjetitzi kultúra hagyatékának vélem. (Lsd. pl. BÓNA im. Pl. 13- 13- csészéje, mely Lenhardt Gy. gyűjteményében nem Dunaalmásról, hanem Neszmélyről származik.) A nagyrévi jelenlétet megyénk területén teljes mértékben megalapozatlannak tartom. Legjobb példa erre a táti MRT 5. 21/3. lelőhely, melynek kevés közölt leletanyagát én nagyobb valószínűséggel látom hatvaninak, mint nagyrévinek (uo. 10. t. 6-12.). Erre a vegyes népcsoportok által - s minden bizonnyal nem túl sűrűen - lakott területre hatol be a Kisapostag majd jó taktikai érzékkel és nagyobb tömeggel a Hatvan kultúra népe. A terület „benépesülésének" változó aránya ismét terepbejárási adatokkal érzékeltethető. A Dorogi járás közölt adatai alapján (ezeket a térképmellékletről gyűjtöttem) a makói lelőhelyek száma (a társuló Somogyvár-vinkovci és nagyrévi ?? leletekkel: 25 db.; a Kisapostag kultúrájé (önállóan): 4 db, míg a Hatvan, Hatvan-Tokod kultúra 34 lelőhellyel van képviselve. A Tatai és Komáromi járások terepbejárási eredményei hasonló képet rajzolnak ki — azzal a különbséggel, hogy a Dunát kísérő széles sávban (a közvetlen partvonaltól messzebb durva kavicsos talajfelszínen) az őskorból szinte egyetlen lelőhelyet sem észleltünk (a Vékony Gábonal együtt végzett terepmunka eredményeinek közlése elmaradt). Az adatok e kissé hosszadalmas részletezését szükségesnek véltem annak érzékeltetésére, hogy valójában milyen kis létszámú és vegyes összetételű volt területünk kora bronzkori „alapnépessége". S ezen egy-egy lelőhely bizonytalan vagy kétes meghatározása sem változtat (vö. pl. MRT 5. 383-, 9. t. leleteit, melyek kulturális meghatározása külön polémiát érdemelne.). 43
