Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Tata, 2001)

Kövesdi Mónika: Stech Alajos művei a tatai Kuny Domokos Múzeumban

azóta.

2 Előkerülhetnek művei azoknak a rendházaknak az anyagában is, ahol megfordult élete során. A gyűjteményes hagyaték, a tatai "házi képtár" a piarista rendház 1950-es felszámolása során nyomtalanul eltűnt. Azok között az egyházi kincsek között, amelyeket a rend magával vihetett ekkor Kecskemétre, nem találjuk meg darabjait. A kecskeméti rendház hagyománya Stech személyéhez köti ugyanakkor a rendház egyik festményét, amely a magyar piarista rendtartomány büszkeségét, Erdősi Imre atyát, a branyiszkói hőst ábrázolja.

3 Ezt a festményt vagy a tatai házi képtárból menekítették ide, jelentősnek ítélve tárgya miatt, vagy eleve ide rendelték meg, hiszen a branyiszkói hős kultuszát itt ápolták legintenzívebben. A Tatán 1951-ben felállított állami múzeum, a Kuny Domokos Múzeum a piarista rendház és múzeum kincseit vette leltárba, ez képezte jelenlegi múzeumunk törzsanyagát.

4 A Piarista Múzeum 1938-ban kiadott katalógusa Stech mindössze három alkotását tüntette fel (két csendéletet és egy Rugendas-másolatot), ám az állami múzeum 1951-es és 1955-ös új leltárában nem ezeket a képeket találjuk. A jelenleg nálunk őrzött művek között vannak nagyon jelentős és jellemző darabok is, de hogy 1951-ben mik lehettek a válogatás szempontjai, ezt ma már nem lehet meghatározni. Annyi bizonyos, hogy a másfélszáz tételes házi képtárnak csak elenyésző töredéke a múzeumunkba került anyag. A házi képtár sorsáról, szétszóródásáról vagy megsemmisüléséről nincsenek adataink. A piarista gyűjtemény őrizte meg Pesky József Stech Alajosról 1844-ben festett arcképét (1. kép). A kép a pályája elején járó piarista atyát ábrázolja, reverendában, kezében palettát és ecsetet tartva. Az egyházi és arcképfestő Pesky lehetett az a mester, akinek műtermében a fiatal Stech, pesti piarista tanárként, művészeti tanulmányokat folytatott. Ezt a fiatalkori, nagyszerű portrét vette mintául maga Stech, amikor 1881-ben önarcképét festette (2. kép). A tanult művész biztos kompozíciójának átvétele okozza-e a hasonlóságot, vagy tudatos utalás fiatalkori önmagának ábrázolására - ezt ma már nem tudhatjuk. Stech festészetének sajátosságai mindkét értelmezést megengedik, hiszen a művei között felbukkanó festménymásolatok bizonyítják a nagy mesterek tiszteletét, kompozícióik használatát, a csendéleteken megjelenő gazdag utalásrendszer viszont a képeit tudatosan elrendező mesterre vall. A szóban forgó 1881-es önarckép a Pesky-féle kompozíció tükörképe, a legszükségesebbre szorítkozó, apró változtatásokkal. A háttérben megjelenő, oszlopra csavarodó vörös drapéria, a tájképi háttér, a csaknem szemből ábrázolt ülő alak, kezében a festőszerszámokkal - a Pesky-képből átvett motívum. Stech csak a biedermeier 2 Az 1934-ben eltávolított göllei oltárképről Id. SZENTIVÁNYI 1943, 381. Mernyei oltárképének történetét a rend szájhagyománya őrizte meg. Veszprémi Tibor egykori tatai piarista atya elmondása szerint a megrendelő, amint megpillantotta a képet, így fakadt ki: "Dobtad volna a tatai Nagy-tóba!" Utalás ez egyben a kortársak és rendtársak Stech művészetéhez való viszonyára is. 3 A képet közli: KISS-KÖVESDI 1999, 87-91. 4 A piarista gyűjteményről és katalógusáról bővebben ld. KÖVESDI 1999362