Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Tata, 2001)

Katona Imre: A tatai fajansz-, kőedény- és porcelánkészítés a 18. század közepétől az 1900-as évekig

Összefoglalás Holies, Tata, Buda sorrendben alakultak a fajanszgyárak Magyarországon a 18. század közepén, állították évekig, közben kiderült, hogy ugyan Holies volt az első, ahol Magyarországon fajanszgyár alakult, de a második nem Tatán létesült, hanem a Nyugat-magyarországi Csáván (ma Stoob, Ausztria, Burgenland) a 18. század közepén az Esterházy hercegek birtokán. Ez a gyár nem tartozott az előbbi vonulatba, működése - ha idáig egyáltalán eljutott -, nem állt egy pillanatig sem Holiccsal kapcsolatban. Nem úgy Tata, mely alapításától kezdve Holicsot tekintette példaképének, Holies formáiból és dekorjaiból építkezett, sőt Holicsból elvándorolt munkások alapították többszöri kísérlet után. Forrásainkból nem derül ki egyértelműen, mikor kerültek Kunyék a gyár élére. Jelenleg úgy véljük, csak Pram távozása után, az 1770-es évek elején hívják meg vezetőnek Holicsról Hermann Sándort. Vele jött felesége és mostohafia, ifj. Kuny Domokos és Hermann Teréz, valamint anyjuk, Hermanne Frank Krisztina. Míg Teréz férjhez nem ment, békésen élt a két testvér, Schlögl Györggyel azonban nem sikerült a fiatal Kunynak kijönnie, ezért áttette gyárát Budára, a Krisztinavárosba. Schlögl János György egyetlen leányát, Máriát Pasteiner József kereskedő vette feleségül, így a műhely élére ő került, de ezzel még mindig a Kuny-Hermann-Schlögl család tartotta kezében a műhelyt. Pasteiner azonban megvált az immár birtokába kerülő gyártól, eladta Fischer Farkasnak, aki Fischer Mózes Áronnak adta. Ezzel egy vérbeli keramikus família kezébe került a műhely. A Fischereket egy kis túlzással magyar Robbiáknak is nevezték a híres itáliai keramikus családról. Fischer Mózes Áron még nem lévén a kerámia szakembere, így érthető, ha nem tudott mit kezdeni a megszerzett műhellyel, bérbe adta azt egy soproni születésű keramikusnak, Stingl Vincének azt remélve, hogy műhelyét a szakember helyrehozza. Ez azonban nem így történt, mert hamarosan konfliktus keletkezett Fischer Mózes Áron és Stingl között, melynek következtében Stinglnek távoznia kellett Tatáról. Átmenetileg visszament második otthonába, Pápára, de nem sikerült Pápán a kőedénygyárban elhelyezkednie. Ez nem is csoda, hiszen a pápai kőedénygyár súlyos pénzügyi gondokkal küzdött ezekben az években, de az örökösök között folyó harc sem hatott kedvezően a gyár termelési és értékesítési viszonyaira. Végül annak a Fischer Mózes Áronnak az unokatestvére, Fischer Mór - a későbbi herendi gyáralapító - bérleményébe került, aki miatt Tatáról időnap előtt távoznia kellett. Stingl önálló életet próbált, pápai kapcsolatai révén kapcsolatba került a szentgáli Miklósokkal és megvette tőlük Herend kültelkén levő kúriájukat egy Séden álló malommal. Ezt szánta gyára máz- és masszaőrlő malmának. Stingl ugyan Tatáról való távozásával kitért Fischer Mózes Áron haragja elől, de herendi gyáralapításával a másik Fischerrel, Mórral került szembe, aki történetesen Fischer Mózes Áron unokatestvére volt. Fischer Mór és Stingl harca még 1840-ben is folyt. Ekkor sikerült Fischernek kitennie a herendi gyárból Stinglt és véglegesen megvetnie a lábát Herenden. Ugyan a herendi gyáron lévő táblán az áll, 348