Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Tata, 2001)

Katona Imre: A tatai fajansz-, kőedény- és porcelánkészítés a 18. század közepétől az 1900-as évekig

Fischerben viszont a gyár konkurrensét látta és megtagadta tőle a fehérárut. Érdekes, hogy ezekben az években ez a két műhely ápolta az igazi herendi hagyományokat. Fischer Dezső tatai festőműhelyétől teljesen függetlenül egy másik porcelánfestő műhely is működött Tatán: az „Ungvári Porczellán és Agyagipari RT" tatai festödéje. Kevesen tudják, hogy a máz feletti szőlőjegyes edényeket nem Ungváron, hanem tulajdonképpen Tatán festették. Az Ungvári Porczellán és Agyagipari RT 1895. május havában leégett, s azóta működését ott beszüntette, műhelyét Tatára helyezte át. E részvénytársaság az említett ok miatt Ungvárról nem állított ki semmit a millenniumi kiállításon, csak Tatáról. Az alábbiakban Pap János millenniumi kiállítási vezetőjéből idézünk: „Már az alapanyag is szerencsésen van megválasztva, szép hófehér, könnyed, átlátszó tejüveghez hasonló porczellán az, valami előttem ismeretlen külföldi porczellángyárból: az edény alakokat nemes, finom ízlésre valló formák jellemzik, melyek művészi érzékkel és nagy gonddal vannak festve és beégetve. A színek hatása, élénk fényük dacára, kellemesen diszcrét, a nuance-ok mélyen bennfeküsznek a mázban, mellyel szépen összeolvadtak. Nem lehetetlen, hogy az alapanyag valami könnyebben olvadó, franczia lágy porczellán, melynek máza a mouffelfestékek erősebb beégetése alatt kissé meglágyul, hogy a színeket beigya, az éles körvonalakat elmossa és a természetet meghazudtoló virágok szirmait ellágyítsa. A tárgyak valamennyien kiváló értékes müdarabok, a meisseni kir. porczellángyár által magas tökélyre vitt természetes virágok, majd a pazar rokokó alakok utánzási modorában és magyar síkdíszítmények által festve. " Fischer Mór átköltözése Herendről Tatára fiához Dezsőhöz, egyesekben azt a benyomást kelthette, hogy az alapítót csak addig érdekelte és nem tovább Herend sorsa, jövője. Ezzel szemben a Fischerekben Tatán továbbra is élt a vágy, hogy Herendet azzá tegyék, ami a szakítás előtt, Fischer Mór idejében volt. Az elképzelés valóra váltása Fischer Dezső fiára, Jenőre várt. Jenő gyermekkora óta tudatosan készült e szerepre. Az európai kerámia legnagyobb képviselőit (Palissy, Robbia stb.) tartotta példaképeinek, s őket tanulmányozva vágott élete legnagyobb vállalkozásába, amikor lépéseket tett a herendi gyár visszaszerzésére. Az állam is segítette törekvéseiben, amikor a végsőkig lerobbant, már-már a csőd szélére került gyárat egy jelképes összeg fejében neki adta. Farkasházy Jenő nagy ambícióval fogott a gyár régi tekintélyének visszaszerzéséhez. Kísérletező keramikus volt, mint francia előképe, Palissy a 16. században. De Farkasházyt nemcsak a régi idők, hanem a modern kerámiai irányzatok és technikák is érdekelték. Ő vezette be Herenden a pat sur pat technikát és ugyancsak ő próbálta Herenden bevezetni a 19- század utolsó évtizedeiben a rouge flambét, a folyatott-, matt- és kristálymázas eljárások különböző változatait. Ugyancsak nevéhez fűződik hangulatos életképek szerepeltetése porcelánokon. 347