Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Tata, 2001)

Katona Imre: A tatai fajansz-, kőedény- és porcelánkészítés a 18. század közepétől az 1900-as évekig

lángyárrá még sok anyagi áldozatot követelt volna mindkettőjüktől, de elsősorban a fiútól, Dezsőtől. Fischer Mór idegeit megviselte a Sámuellel való szembenállás és szervezete rohamosan romlott, végül 1880. február 25-én nyolcvanegy éves korában meghalt „végelgyengülésben". A tatai izraelita hitközség halotti anyakönyveiben Fischer Mór foglalkozásául „porcelángyártó" áll, nyilván a szándékot kifejezve és nem a valóságos helyzetet. Fischer Mór halálával 1874-75-ben - mindjárt a herendi gyárból való kiválást követően - megindult Tatán a porcelánfestés. Később az ungvári porcelán- és agyagipari részvénytársaságnak is létesült porcelánfestő műhelye Tatán, ez azonban Fischer gyárától teljesen függetlenül tevékenykedett. Fischerék a herendi gyár mintáit alkalmazták herendi, elbogeni és meisseni fehérárun. Fischer Dezső, aki apjának 1880. februárjában történt elhalálozása után cégét „Fischer Mór és fia Dezső" cím alatt a pozsonyi Kereskedelmi és Iparkamarán beiktatta, már az 1878-as párizsi világkiállításon sikeresen szerepelt festett porcelánjaival. Ennek következtében sok megrendelést kapott Franciaországból, Olaszországból és Angliából. Készítményei az 1880. évi brüsszeli kiállításon is szerepeltek. Porcelánjain a Herenden használt magyar címert alkamazta a Tatára utaló T betűvel, máz felett festett kobalttal. Miután Meissen máz alatti jegyet használt, ezért Fischer Dezső a máz alatti kobalttal festett meisseni kettős kardra festette rá a magyar címert. A festőműhely egyre növekvő igényét alig tudták kielégíteni az említett források. Valószínűleg ezt felismerve, vagy Fischeréket megelőzve próbálkozott a kőedénygyárat megvásárló és ezt kályhagyárrá alakító Hardmuth cég porcelán gyártásával kísérletképpen Tatán. A Szent György Céh 1914. májusi aukció katalógusa említ egy tatai készítésű Hardmuth porcelánt 77. szám alatt. "Tányér, színesen festett gyümölcs és lepkékkel..23 cm, 3 darab együtt...40 u K. " (Gyűjtő, 1914. III. évf. 115.) A leírásból kivehetően a herendi gyár híres Apponyi mintáit próbálták jól-rosszul utánozni Tatán, a Hardmuth cég műhelyében. Ebből arra következtethetünk, hogy a Hardmuth cég vezetői a Fischer Dezső féle festőműhelyt konkurrensüknek tekintették és tulajdonképpen a szelet próbálták a Fischer-féle vállalkozásból kifogni. A Fischer Sámuel által erőltetett használati porcelánkészftési program végleg a tönk szélére sodorta Herendet. A porcelán helyett rossz minőségű kőedény készítésébe fogtak. A mintákat Holicsról kölcsönözték, ha egyáltalán festették áruikat. Közismert, hogy a kőedény nem igényel precíz és gyakorlott festőket, mint a porcelán. Ezért egy részüket, mint feleslegeseket elküldték a gyár kötelékéből. Az állás nélküli festőket egy Antoni nevű ember gyűjtötte össze, aki maga is porcelánfestő volt Herenden, és az állomáshoz közeli házában festődét rendezett be, ahol alkalmazta őket. Ebben az időben ők készítették a legigényesebb herendi mintájú tárgyakat. A tatai Fischerek is a gyár mintakészletét alkalmazták tárgyaikon. Antoni kapott Herenden fehérárut a gyár felhalmozott és alig, vagy nehezen eladható készletéből, 346