Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Tata, 2001)
Katona Imre: A tatai fajansz-, kőedény- és porcelánkészítés a 18. század közepétől az 1900-as évekig
a gyakori elemi csapások (1763-ban földrengés, 1867-68-ban tűz, 1783-ban ismét földrengés) következtében annyira elszegényedett, hogy egy gyárat nem tudott volna eltartani. Gyáralapítási szempontból továbbra is csak két város, Pozsony és Buda jöhetett szóba. Pozsonyt lefoglalták maguknak a stomfai korsósok, de Holies, Szobotist, Dejte, Modor, Kosolna és Boleráz készítményei is zavarták volna egy önálló fajanszgyár tevékenységét. Ezért Kuny választása Budára és Pestre esett. Buda és Pest ezekben az esztendőkben, évtizedekben erősen fellendülőben volt. Mária Terézia felépíttette a királyi palotát és 1768-ban állandó hajóhíddal köttette össze a két várost, ami jelentékenyen növelte a pesti vásárok forgalmát. Ugyancsak jelentős fordulópont Buda életében, hogy II. József Pozsonyból ide helyzete át az országos hatóságokat és kulturális intézményeket. 1784-85-ben, amikor Kuny megtelepedett Budán, Buda a gyors fejlődés küszöbén állt. A helykeresés sem volt könnyű feladat, hiszen a hirtelen szaporodó lakosság nemcsak Pestet lepte el, hanem Budát is. Jóllehet Pest-, különösen vásárai révén - kereskedelmi szempontból fölötte állt Budának, kultúrember részére Buda mégis alkamasabb helyül kínálkozott letelepedésre. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a fajanszgyár működéséhez szél vagy vízi erő okvetlenül szükséges. Az Ördögároknak említett, a hegyekről nagy erővel lefutó patak ennek kétségtelenül megfelelt. Talán ez volt az a szempont, amely arra indította Kunyt, hogy a jómódú Wiedemann család krisztinavárosi telkét gyára céljára megszerezze. A telek végét az Ördögárokba torkolló csermely szelte át, ezért ez a hely különösen alkalmasnak látszott fajanszgyár létesítésére. A gyár 1787-ben már javában termelt, hiszen egyik, ez évi kimutatás szerint az üzem esztendőnként húszezer forintot forgalmazott. Ez ugyan túlzás, hiszen kétszerese annak, amit a holicsi gyár ér el egy év alatt, de azt kétségtelenül mutatja, hogy tekintettel az indulás szokásos nehézségeire - sikeresen vette az első akadályokat. Ez magabiztosságát annyira megnövelte, hogy 1787-ben egy másik gyárépületet kívánt emelni, talán a közben divatossá vált kőedény készítése céljából. Kuny figyelmét az sem kerülte el, hogy a holicsi gyár lendületében ekkoriban bizonyos megtorpanás volt észlelhető. Emellett arra is fel kellett figyelnie, hogy a holicsi gyár 1787-től egyre inkább a kőedénykészítéssel foglalkozik, ami Kunynak azt a reményt nyújtotta, hogy saját konzervatív vevőkörénél - a polgárságnál és a vásárokra jövő gazdag falusiaknál - majolikával egyeduralomra törhet. Ellenfelei Germain Gáspár és Spiró József ki használták Kunynak ezt az igyekezetét és amikor ő a Helytartótanácshoz privilégiumért folyamodott, azt vágták a szemébe a tanácshoz írt beadványukban, hogy míg ők 1790. január 11-e óta szinte majdnem teljesen egyedül angol kőedényt gyártanak, addig Kuny gyára csak majolikaedény készítésére szorítkozik. így kénytelen kőedényeket is készíteni, abban azonban ellenfeleinek igaza van, hogy a fajanszot továbbra is előnyben részesíti. Egyik 1791. október 26-i hirdetésében gyárának fő árujaként változatlanul a holicsi és tatai módra készült majolikaáruk szerepelnek, és csak másodikként az „Angliai vagy Dántziki módra" készült kőedények. 338
