Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Tata, 2001)

Katona Imre: A tatai fajansz-, kőedény- és porcelánkészítés a 18. század közepétől az 1900-as évekig

Ez utóbbiakról itt csupán annyit jegyzünk meg, hogy noha Kuny is gyártott kőedényt - s talán szám szerint sem keveset - fő terméke mégis a majolikaáru volt és maradt még hosszú évekig. S bár Germain és Spiró József előbb kezdtek kőedényt gyártani, mégsem ők kapták meg a császári és királyi privilégiumot 1792. január 31én, hanem Kuny. Ettől kezdve a gyár szinte vetélytársak nélkül dolgozott, s nem csoda, ha fejlődése - legalább is egy ideig - felfelé ívelt. A francia háborúk következtében előálló nyersanyaghiány ugyan Kuny gyárát sem kímélte, de a városi hatóság segítségével még az ón- és ólombeszerzési nehézségek is elhárultak felőle, legalábbis egy időre. A kőedénygyárak egyre fokozódó versenye következtében Kuny is megszüntette a fajanszgyártást és áttért a kőedénygyártásra. A háborúk következtében állandósult ón- és ólombeszerzési nehézségek késztették arra, hogy olyan mázak előállításával foglalkozzék, melyeknél sem ólomra, sem ónra nem volt szüksége. Találmányával a nádorhoz és a Helytartótanácshoz fordult és hosszasan felsorolta annak előnyeit. Brunszwick József, Pest megye főispánja Kuny kérését támogatta és 1810-ben ötezer forintot kölcsönzött neki a gyár kibővítésére. Az új típusú máz alapanyaga az antimon volt. A Helytartótanács a pesti tudományegyetem szakvéleménye alapján - a máz mérgező voltára hivatkozva - Kuny felterjesztését elutasította. Az egyre rosszabbodó viszonyok, az új találmány elutasítása miatt érzett kudarc következtében Kuny Budáról Bécsbe ment, de itt sem volt találmányával sikere. A fáradt ember végül Bécsben 1821-ben elhalálozott. A budai fajanszgyár termékei sem művészi, sem számbeli tekintetben sem versenyezhettek a holicsi és a tatai gyár termékeivel. Szükségtelen hangsúlyozni, hogy a budai üzem fajanszainak díszítési módja a Holicson és Tatán kialakult formák és minták nyomán haladt, de itt leginkább a XVI. Lajos stílus leegyszerűsödött formáit alkalmazták. Tata plasztikus díszú edényeiből Kuny a rákos tálakat utánozta. Érthető is ez a ragaszkodása a tatai formákhoz, hiszen itt érték a legmaradandóbb hatások. A művészi holicsi és tatai formákat kommersszé alakította. Lényegében szinte minden holicsi és tatai típust készített: az ebédlő- és uzsonnakészletektől a gyógyszertári edényeken át a naturalisztikus káposzta- és salátalevelekig. Az edények kialakítása azonban nem volt olyan magas színvonalú, mint Holies vagy Tata készítményeié. Kuny szándéka abból a meggyőződésből táplálkozott, hogy neki nem a birtokos arisztokráciára, hanem a polgárságra kell létét alapítania. Nem mintha Kuny nem tudott volna pompásabbakat csinálni, de nem volt kinek eladnia. Hiába szólnak egykori hirdetései elsősorban a „Feő nemességhez", aki ha vásárolt, nem Pest-Budán tette, hanem Bécsben. Kuny megtartotta a fajansz ekkor divatos formáit és dekorjait. Nemcsak barokkosán formált és rózsákkal díszített edényeket készített műhelyében, hanem ugyanilyent díszítés nélkül, valamint egyszerű kék és zöld szegélydísszel. Készített külön darabokat is képecskékkel és más díszekkel, ezek azonban nem levonóképek segítségével készültek, mint a holicsiak, hanem mindet kézzel festették. A budai Kuny gyár becses darabjait alkották a kecses, áttört művű kosarak. Természe339