Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Tata, 2001)
Katona Imre: A tatai fajansz-, kőedény- és porcelánkészítés a 18. század közepétől az 1900-as évekig
született, hanem még Holicson. Radiel neve 1778-ban tűnik fel a tatai anyakönyvekben. Ekkor, augusztus 18-n kereszteli Krisztina Anna nevű leánykáját Frank Krisztina és „Kunny" Domokos. Ez azt jelenti, hogy ő az 1768-ban érkező' csoport tagját váltja fel és a gyár munkatársainak már a harmadik nemzedékét képviseli (1758, 1768, 1777) társaival: Mentsinger Mártonnal, Faitser Pál festővel és Springer Adalbert munkással együtt. A második nemzedék tagjai is nehezen vertek gyökeret Tatán, Radiel és társai azonban végleg megmaradtak a gyár kötelékében. Különben nemcsak Schweiger halt meg Tatán és temették el itt, hanem felesége, Terézia is, aki 1802 április 9-én halt meg, 67 éves korában. Az 177l-es országos ipari összeírás adatai között is ott van Tata neve. Ekkor azonban már nem Hermann Sándor a gyár vezetője, hanem felesége, Frank Krisztina. Az összeírásból kivehetően ekkor már Hermann Sándor súlyos beteg volt, mert néhány hónap múlva, 1772 január 31-én fiatalon, 44 eszetendős korában meghalt. 1772-től özv. Hermanne Frank Krisztina áll a tatai gyár élén. Mindvégig majolikát, fajanszot gyárt, az iratok mégis „Portzellanos asszony"-mk, „Portzellanos Hermanne"-nak emlegetik. A tatai városi plébánia anyakönyveiben 1776 végén kezdik a keresztelési anyakönyvekben kiírni a keresztszülők és a szülők foglalkozását. 1776-ban találkozunk a fajanszgyárral először, az anyakönyvek egyszerűen ,fabrica"-nak, gyárnak említik a különböző festőknél. Ez önmagában is bizonyítja, hogy valóban fajansz- és nem más gyárral állunk szemben, hiszen Tatán ehhez hasonló más gyár nem volt, ahol festőket alkalmaztak volna. Tatán is dolgoztak tinktorok (ruhafestők), de közönséges piktorok is, akik az uradalom sokféle megbízatásaira várva telepedtek le a városban. Egy ilyen „pictor" szerepel a keresztelési anyakönyvek (11.569) oldalain is. Míg a gyári festőknél minden esetben kiírják, hogy nevezett a „gyárban" (in fabricd), vagy a „gyárból" (exfabricd) van, a közönséges piktorok nevénél ilyen megjelölés nincsen. Abból is kitűnik, hogy kétféle festő-típus között éles határt húztak, hogy a gyári festőknél a keresztszülői tisztet szinte kivétel nélkül gyáriak látták el, nemegyszer maga a bérlő vagy rokonai, a közönséges festőknél viszont idegenek töltik be ezt a tisztet. Még egy érdekességre utalnak az anyakönyvek bejegyzései. A városban sok a figulus, a fazekas, akik azonban nem állnak sohasem kapcsolatban a gyárral. Nemcsak az „exfabrica"vagy az „ infabrica" hiányzik foglalkozásuk mellől, hanem gyermekeik kereszszülői között sincs egyetlen olyan személy, aki kapcsolatban lenne a gyárral. Ez is mutatja, hogy nem, vagy csak alig vettek igénybe fazekas szakmunkásokat a gyárban, hiszen ott a díszítéseken kívül nem volt ilyenre szükség, mivel a gyár készítményeinek jó része - s ezt formák is mutatják - nem kézikoronggal készült, hanem öntéssel vagy sablonkorong segítségével. A gyári szakmunka a festéssel kezdődött olyannyira, hogy még a mintázás sem minősült ilyennek. Ennek tulajdonítható, hogy csak a festők szerepelnek a gyár szakmunkásai között, más mesteremberek nem, vagy csak ritkán. Az első gyári munkás, akivel az anyakönyvekben találkozhatni
