Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Tata, 2001)
Katona Imre: A tatai fajansz-, kőedény- és porcelánkészítés a 18. század közepétől az 1900-as évekig
Különben sem hihető, hogy az Eszterházyak reprezentációs igényeik kielégítésére egy egész gyárat működtettek volna. Ez még akkor sem igaz, ha tudjuk, hogy az igények más korabeli főurak szintjén jelentősen túlmutatnak. Arra különben sem tudunk sem hazai, sem európai példát, hogy egy család reprezentációs szükséglete egy gyár teljes kapacitását igényelte volna. A gyár létesítésének valódi indítékait a korabeli Tata és környékének viszonyaiban kereshetjük. 1727-ig több tulajdonos kezén van a város és környéke, végül Eszterházy József vásárolja meg ebben az évben a tatai uradalmat. Nagy energiájába került a grófnak, hogy a többszöri tulajdonoscsere következtében elhanyagolt birtokot rendbe tegye. Százados halastavak szabályozása, utak építése, mocsarak lecsapolása, serfőzdék, téglavetők, mészségető kemencék felállítása, gazdasági épületek emelése, aklok, mészárszékek, vendégfogadók létesítése és nem utolsósorban számos falu telepítése, illetve újranépesítése alapvetően megváltoztatták Tata és környékének arculatát. Bár e feladatok oroszlánrészét a jobbágyság végezte ingyenmunkában, a kiterjedt építkezések nagy munkaerőszükséglete az uradalom falvaiban is éreztette hatását, különösen Tatán, ahol a fejlett iparos és kereskedőréteg valóságos polgári életmódot alakított ki, melyet ha nem is a fényűzés, de elfogadható életszínvonal jellemzett. Ehhez járult az uradalmi személyzet a maga ugyancsak polgári-kispolgári életvitelével. Ezekre épített a gróf, amikor fajanszgyár építésébe fogott a tó partján az 1750-es évek végén. Egy elhanyagolt uradalmi épületet szemelt ki erre a célra, melyet építészével, Fellner Jakabbal építetett át műhellyé. Az egyre növekvő lakossági szükséglet mellett más is vezette Eszterházy Józsefet ebben. Köztudott, hogy az uradalom gazdálkodásában kezdettől fogva nagy szerep jutott az erdőkitermelésnek. A kitermelt fa nemcsak Budára és az ország távolabbi területeire jutott el, hanem az uradalom falvaiba is. A tatai fazekasság egyik éltetője éppen az uradalomtól könnyen beszrezhető fa volt. A fajansz előállítása is nagy fafogyasztást igényel, így érthető, ha az Eszterházyak ezt a lehetőséget is felhasználták fájuk hasznosításához. Szükségtelen hangsúlyoznunk, hogy ez a gyár méretre mindig kicsi volt, csak 8-10 személy számára szolgált munkahelyül. Készítményei ugyanakkor messze eljutottak az ország különböző részeibe, még akkor is, amikor a fajansz már nem volt divatcikk a porcelán és kőedény gyors előretörése miatt. A kerámiatörténészek hajlamosak egyes kerámiagyárainkat - így a tatait is - nagyobbnak feltüntetni a valóságosnál. Alábbiakban a tatai fajanszgyárat olyannak szeretnénk megrajzolni, amilyen az a valóságban volt. A tatai fajanszgyár alapítási évének 1758-at tartják és a köztudatban az él, hogy Eszterházy gróf Holicsból ide telepített mesterekkel akarta a gyárat beindítani, de fáradozásai nem vezettek eredményre, s a gyár rövid időn belül végleg beszüntette működését. Munkásainak neve is olyannyira elfelejtődött, hogy a kutatóknak az Eszterházy levéltárból sem sikerült akár egyet is megtalálniuk. 332