Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Tata, 2001)
Katona Imre: A tatai fajansz-, kőedény- és porcelánkészítés a 18. század közepétől az 1900-as évekig
A gyártelepítés második szakasza 1768-cal kezdődik. Állítólag ekkor sikerült az 1758-ban létesített fajaszgyárat a kezdeti nehézségek, majd átmeneti szüneteltetés után újból működtetni a holicsi gyárból Tatára költöző három arkanista - Pram András, Schweiger Antal és Deutcher Pál - segítségével. Feltehető, hogy a Tatán letelepedő három keramikus tudott a tatai uradalom majolikagyárának korábbi működéséről, ha kérelmükben ezt nem is említették. Voltaképpen ők a fajanszgyártást szerették volna folytatni. Eszterházy gróf nem riadt vissza nagybátyja sikertelenségétől és azonnal elhatározta, hogy a kérelmezőkkel elindíttatja a megszűnt majolikagyárat. 1768ban szerződött velük az üzem bérbeadására. A vezető Pram András lett, akire nemcsak az edényformák kialakítása és készítése hárult, hanem az agyagfeldolgozás, a mázkészítés és égetés felügyelete is. Deutscher Pál mint majolikafestő kilenc évig, 1777-ig tartózkodott Tatán. Az még csak hagyján, hogy az első gyáralapításban részt vett személyeknek semmi nyoma sincs a tatai anyakönyvekben, az azonban különösen furcsa, hogy a másodikban szerephez jutó mesterek és vállalkozók neveivel sem találkozhatunk itt, pedig pl. a halálozási anyakönyvekben ekkor már kiírták az elhunytak vagy ezek házastársainak, illetve szüleinek foglalkozását. Siklóssy nem e három szakmunkásnak tulajdonítja a tatai üzem újraindítását, hanem Kuny Domokosnak, aki szerinte 1765 táján költözött Holicsról Tatára, hogy a fajanszüzemet újra működtesse. Az üzem ép hogy csak újra indult, amikor az 1770-es években Kuny meghalt. Ezután a gyárat Domokos nevű fia és Mária Katalin lánya vezették az ugyancsak Tatáról Holicsra költöző Hermann Keresztély irányításával. Siklóssy állításai minden alapot nélkülöznek. Adatainkból egyértelműen kiderül, hogy idősebb Kuny Domokos sohasem járt, vagy ha igen, csak látogatóban Tatán, hiszen a tatai üzem újraindításakor, 1768-ban már közel tíz éve nem élt, özvegye Frank Krisztina már Hermann Sándor felesége. Holicson élnek, csak 1769-ben vagy 1770-ben hívják meg Pram helyére Holicsról gyárvezetőnek Tatára. Révhelyi szerint Hermann a Holicson letelepedett kis elszász-lotharingiai csoport tagja lehetett, mert állandóan körükben tartózkodott, sőt valószínűleg atyafiságban is volt velük. Meleg barátság fűzte Kuny Domokoshoz és Germein Miklóshoz. De a két másik „alapító" körül sincs rendben minden. Az irodalom szerint Deutscher Radielt követte a gyár piktori állásában, a valóságban viszont Deutscher előzte meg Radielt Tatán. Schweiger Antal körül is több bizonytalanság tapasztalható. Ő is Holicsról került Tatára ugyanúgy, mint Deutscher, de nem 1768-ban, hanem évekkel később. Schweiger tatai szerepe bonyolultabb annál, mintsem hogy e rövid kis tanulmányban személyével foglalkozhatnánk, itt csupán megjegyezzük, a vele kapcsolatos bejegyzésekből nem derül ki, hogy a gyárnak egyáltalán dolgozott volna. Az azonban kétségtelen, hogy Schweiger egy ütemmel előbb van Tatán, mint Radiel, de az anyakönyvekből megállapíthatóan nem 1768-ban, hanem csak 1770 után költözhetett oda. Mindenesetre az 1773. május 9-én meghalt Annamária nevű három éves leánykájának születési adatai nem találhatók a tatai anyakönyvben, jelezvén, hogy nem itt 333