Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Tata, 2001)

Katona Imre: A tatai fajansz-, kőedény- és porcelánkészítés a 18. század közepétől az 1900-as évekig

A tatai fajansz-, kőedény- és porcelánkészítés a 18. század közepétől az 1900-as évekig Katona Imre (Budapest) A tatai fazekasság jellegzetes készítményeit, a fehér alapú, zöld díszű edényeket könnyen felismerhetjük. A tatai fazekasság évszázadokig virágzott. A 19. század második felében, a vasedények feltalálásakor azonban, - mint mindenütt az országban - itt is lehanyatlik ez a tevékenység. Ehhez tudni kell, hogy a fazekasság a lakosság használati igényeit elégítette ki, éppen ezért csak alig vagy egyáltalán nem díszítette edényeit, eltekintve az utolsó másfél százados időszaktól. Maga a fazekastechnika sem igen tette lehetővé a díszítést. A fazekasok egyféle mázat használtak edényeikhez: az ún. fazekasmázat. Ezt ólomoxid alkotta, mely az edényre kerülve üvegként borult arra, láthatóvá téve az alatta levő díszítést. Ezt a mázat még kétféle színben alkalmazták. Rézoxiddal zöldre, vasoxiddal pedig barnára színezték, pótolva ezzel az edény felületi díszítését. A fazekasedények díszítése csak az utolsó száz-százötven évben vált általánossá. A fazekasság fokozatos térvesztését látva merült fel az illetékesekben a fazekasedények díszítésének lehetősége. E célból iskolákat és szaktanfolyamokat rendeztek, ahol szakemberek tanították a fazekasokat a „magasabb rendű kerámiára", annak készítésére. Míg a fazekasság a széles rétegek igényeit elégítette ki, a társadalom magasabb osztályai, a főnemesség és a középosztály a porcelánra emlékeztető fajanszot tekintette edényei legfontosabb alapanyagául. A fajanszot a habánok hozták be és terjesztették el az országban a 16. század végén, a 17. század elején. A habánok fajanszait a méretek viszonylagos nagysága, a formák vaskossága jellemezte. Ezek a tárgyak a főurak pohárszékeire és polcaira készültek, de mindenképpen reprezentációs célokat szolgáltak. A fajansz funkciója, következésképp megjelenése is megváltozott a 18. században a porcelán feltalálásával. A formák vaskossága és tömörsége helyett a barokk-rokokó játékossága dominált a formák kialakításában, díszítésül sem motívumok szolgáltak, hanem naturalisztikus virágok, romantikus jelenetek, romos épületek. Már a habán készítmények nagy része is sokszorosítással készült, öntéssel vagy préseléssel. A 18. század fajanszai már teljesen sokszorosítással készültek. A fazekasság és a fajanszművesség bármennyire is rokonok egymással, hiszen mindkettő anyaga a közönséges fazekasagyag, mégis különböző igényeket elégítenek ki. A fazekasságot az egyszerű, a fajanszművességet a magasabb társadalmi osztályok szükségletei alakították, igényei formálták. Azt azonban nem hisszük, hogy a tatai manufaktúrát az Eszterházyak reprezentációs igényei hozták létre, mert a fajansz ekkor már nem a főurak, hanem a városi polgárok edényeinek alapanyaga volt. 331