Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Tata, 2001)

Fülöp Éva: Agrártörténeti kutatás a közgyűjteményekben

mintájára dolgozták ki. A Néprajzi Múzeum gazdag adattára mellett, szólnunk kell a múzeumban a paraszti hagyatéki leltárak (amelyek a földművelő eszközöktől a lakóés gazdasági épületekig, illetve azok berendezéséig hihetetlen tárgygazdagságú források) feldolgozására alakult kutatócsoport tevékenységéről is. E forrástípus a 16. század végétől a 20. századig szinte azonos, változatlan formában maradt fenn. A Mezőgazdasági Múzeum Munkaeszköztörténeti Archívumát Balassa Iván 1963ban hozta és azóta fejlesztik e gyűjteményt. A gyűjtemény kartonjai a társintézményekben, szakoktatási intézményekben, kutatóintézetekben őrzött agrártörténeti kapcsolódású tárgyak adatait és fotóit tartalmazzák, s az archívum része egy ikonográfiái adatbázis is. A források számbavételét folytatva, az elsődleges források őrzői a közgyűjtemények közül alapfeladatukból következően a levéltárak. A történelem pusztító viharaiban megsemmisült iratanyagok ellenére, kimeríthetetlennek tűnő gazdagságú forrásbázisról van szó az agrártörténeti kutatások szempontjából, hiszen, N. Kiss István becslése szerint, a történeti iratanyag kb. 80%-ának van agrártörténeti vonatkozása. Ismét csak válogatásszerűen kiemelve néhány fontosabb forráscsoportot, elsőként nemzeti levéltárunk, az 1875-ben, a feudális kori országos hivatalok történeti iratanyaga, az 1848 óta működő minisztériumok és az abszolutizmus korabeli (18491867) főhatóságok dokumentumai őrzésére létrehozott Magyar Országos Levéltár 23 állagából: A levéltár P. szekciójában őrzött családi levéltárak az uradalomtörténeti kutatások bázisai is. A Q. szekció, azaz a Diplomatikai Levéltár foglalja magába az 1526 előtti okleveleket, mintegy kétszázezer darabot. Az E. szekció a kincstári levéltáraké, ezen belül az E. 156. Urbaria et Conscriptiones a kincstári tulajdonba került birtokokra vonatkozik. Az urbáriumok a paraszti szolgáltatásokat rögzítették, a conscriptio-k, azaz összeírások a subditusok, tehát uradalmi alattvalók és javaik összeírására szolgáltak. Az aestimatio-k értékbecslések, s az esetben is készültek, ha az urbárium a szolgáltatásokat pénzértékben is megadta. A török kiűzése utáni birtokjogra vonatkozóan a kutatók az E. 148. Neoregestrata Acta, illetve a hozzá csatlakozó Irregestrata Acta iratai közt találhatnak adatokat. (Megemlítjük, hogy a Mezőgazdasági Múzeum e három forráscsoportról Wellmann Imre és Veres Éva iránymutatása szerint készíttetett regesztákat őriz, de helynévszintű mutatók e regeszta-gyűjteményhez is csak Abaúj, Borsod, Gömör, Torna és Zemplén megyékhez készültek, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár felkérése nyomán.) Az E. 159. Regesta Decimarum dézsmajegyzékei a paraszti gazdaságok termelési eredményeit rögzítették. Az E. 158. Conscriptiones portarum összeírásai az állami adót rögzítették - a porta, mint adóegység szerepel itt természetesen. A Magyar Országos Levéltár K. szekciója tartalmazza a polgári kori központi kormányhatóságok (minisztériumok) levéltárait, így a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztériumban keletkezett történeti értékű dokumentumokat is. 326