Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Tata, 2001)

Kemecsi Lajos: Tatai csapók és posztósok hagyatéki leltárai

konyha ablakok, tseléd szoba, speis ablak és bolt ablak, azfonyo szobában 4 ablak szinte üveges munka, istálo ablak összesen 58 Ft értékben. "

}i Fennmaradt néhány olyan leltár, amely alapján bizonyítható, hogy egyes kézművesek nem rendelkeztek saját ház tulajdonnal, hanem bérelték műhelyükkel együtt. Ilyen helyzetben volt „az elszökött Supka Antal" csapó, aki Tóth Joseftöl birta a házat 110 forintba".

94 Az 19. század első harmadában egy használt „szüvő szék"értéke 7 Ft körül volt. A legfontosabb szerszámok ezen kívül a kerekek, kárt székek, ilfák (8 Ft) és a csapó székek (1,50 Ft) voltak. A posztós és a csapó hagyatéki leltárakban fennmaradt eszközkészlet alapján is el lehet különíteni a két mesterség tatai és tóvárosi képviselőit. A posztósok „mesterséghez való szerszámai''között soha nem szerepel az íjfa vagy a csapószék, míg a csapóknál lényegesen kevesebb a fonáshoz szükséges eszköz, a csévéllő. Készáru a mesterek több mint 10 %-ának a hagyatéki irataiban szerepel. Rendszerint a szűrt raktározták feldolgozott állapotban a műhelyben vagy a padláson. Értéke az összvagyonhoz mérten nem túl jelentős, így pl. Supka Márton 1810-ben meghalt csapómester 6568 Ft-os hagyatékából 6 vég szűr 372 Ft értékben képviselte a késztermékeket.

95 A posztósok leltáraiban a késztermékek kiegészülnek sajátos elemekkel, így pl. Kosinger József 1819-es inventárium 18 röf kész posztó-t (67 Ft) és 56 röf flanel-t (70 Ft) is tartalmaz.

96 Az összeírásokban a műhely általában alacsony becsértéken szerepel, a benne található szerszámok értéke mindig magasabb volt. A mesterségükből befolyó bevételt bérmunkával, esetleg önálló gazdálkodással egészítették ki, mint ezt a hagyatékukban fennmaradt számos gazdálkodási eszköz is alátámasztja. Az inventáriumok szerint változatos volt a mesterek házánál, műhelyében raktározott nyersanyagok köre. Mosott gyapjú, szürke gyapjú,, mellék és fonott bél egyaránt szerepel Matusik János csapó 1774-es hagyatéki leltárában. A hagyaték összértéke 1138 Ft, míg a nyersanyagok összesen 280 Ft-ot tettek ki.

97 Ezen kívül további szinteket jelezve a nyersanyag megmunkálásában található még szálas gyapjú, vágott gyapjú, fehér gyapjú is más jegyzékekben. Posztósok leltáraiban rendszeresen említenek fonalat, kártolt és festett gyapjút.

98 A tatai csapók zöme - hagyatéki leltárai tanúsága szerint - a parasztias lakáskultúrájú, vagyonosabb polgárok közé tartozott. A 19- századi inventáriumokban esetükben már viszonylag értékesebb bútorok (pl. ruhásszekrény) is megtalálhatóak. A 9} NM Inventárium Gy. 3706. sz. 94 NM Inventárium Gy. 4080. sz. 95 NM Inventárium Gy. 1409. sz., kivételként értékelhető Lauka János hagyatéka ebből a szempontból, 1100 Ft értékű szűr feljegyzésével. NM Inventárium Gy. 3214. sz. 96 NM Inventárium Gy. 3999. sz. 97 NM Inventárium Gy. 1447. sz. 98 Pl. NM Inventárium Gy. 4036. sz. Otzela József 1830-ból származó tatai leltárában. 197