Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Tata, 2001)

Kemecsi Lajos: Tatai csapók és posztósok hagyatéki leltárai

Csapó céh névkönyveinek tanulságai A tatai csapó céh iratai közül két névkönyv is megmaradt.

71 A korábbi kutatások alkalmával viszont szinte feltáratlan maradt az azokban található adatok jelentós része. A kutatók elsősorban a könnyebben elemezhető és értelmezhető céh jegyzőkönyv adatait használták fel. Az 1751-ben megkezdett névkönyv az alábbi beírással kezdődik: „Anno 1751 Esztendőkbeli Lajstrom az Égisz böcsületes Nemes Csap Chebeli Mesteretek nevei mely Böcsületes Szemű mely Esztendőben követ Chehett esztendörül Esztendőkre ezen könyvben Be iratattnák és Ezen konvbül rend Szerint Specificaltottnak vetetodött ezen könyv Rabi Fer úr chemesterségében Tamasko Istvány notarins" A névkönyv nyitásakor 24 ún. öregmester neve szerepel, s utánuk további 61 csapómester.

72 Összesen a névkönyv szerint ekkor tehát 85-en voltak a tatai csapó céh tagjai. Ennek az adatnak és a névsornak a jelentőségét növeli, hogy a tatai és tóvárosi csapók létszámáról a Viszolajszky féle közlés alapján nyilatkozott minden későbbi szerző. A névkönyv alaposabb elemzésével viszont pontosítható a csapók népes céhének létszáma a 18. század közepétől egészen a céh megszűnéséig. Az öregmesterek megkülönböztetése a céhszervezet tisztségviselőinek megválasztásakor vált kiemelkedően fontossá. A tisztségviselők a szűkebb létszámú öregek közül kerültek ki. Egyetlen esetben találhatunk arra utaló bejegyzést, hogy egy csapómestert korábbi névsor béli helyéről az öregmesterek közül kivettek és a később beálltak közé soroltak: „Troktor Istvány Casussa lévin hátra tetetett a neve." A második névkönyv kezdetekor összesen 136 tagja volt a tatai csapók céhének. Közülük 13-an tartoztak a tekintélyes öreg mesterek társaságába. Ez a létszám folyamatosan, de lassan csökkent 1851-ig. Addig igyekezett a céh a belépők számát úgy szinten tartani, hogy a létszám 125-128 között ingadozott. A csapók és posztósok számának korlátlan növelését a közösen használt termelőeszközök, mint a kallók, tovább már nem bővíthető kapacitása is megszabta.

73 1851-ben viszont már csak 114 mester szerepel a névjegyzékben, majd 1855 után már 100 alá csökken a tatai és tóvárosi csapók száma. A folyamatos fogyás felgyorsul és 1867-ben már csak 56 mestert soroltak fel. 1872-ben a céh megszűnésekor - ellentétben a Viszolajszky által megadott 42-vel - amit minden későbbi feldolgozás kritika nélkül átvett - , 46 nevet soroltak fel a névkönyv tanúsága szerint. A bejegyzettek neve mellett már 1745-től szerepel a céhbe lépés éve is. A korábbiak esetére azonban „aföleb irt Személekrul sémi iras Sem volt ki mikor atta magatt a Bötsületes Nemes Cheben ". A névkönyv alapján feltárhatóvá lett, hogy a tatai céhbe melyik évben hányan kerültek be új tagként és hányan haltak meg vagy költöztek el 71 Kuny Domokos Múzeum Helytörténeti Gyűjtemény ltsz. 55.2.4. a régebbi, amely 1757-ben kezdődött; a későbbi 1836-os, ltsz. 55.2.2. irat. 72 Az első három öregmester a könyv szerint Mihályko András, S imor Mihály és Körösztös Istvány volt. 73 DÁVIDHÁZY 1976, 156. 191