Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Tata, 2001)

Kemecsi Lajos: Tatai csapók és posztósok hagyatéki leltárai

1846 között keletkezett leltár alkotja.

38 Az iratanyag összes terjedelme 1002 oldal. Ezzel a mennyiséggel az országban is kiemelkedő helyen áll.

39 A hagyatéki leltárakban a meghatározó jelentőségű kézműves polgárok aránya többé-kevésbé megfelel a más források alapján rekonstruálható társadalmi-foglalkozási képnek. A vizsgált leltárak 40%-a kézműiparral foglalkozó tatai és tóvárosi lakosoké volt. Szerencsés módon a hagyatéki leltárak készülésének időszaka (1750-1840) egybeesik Tata gazdaságának dinamikus fejlődésével. A céhalapítási hullám kiteljesedése is ezekben az évtizedekben zajlott. A tatai és tóvárosi iparosság szakmai összetétele hasonló a kisebb városokban tapasztaltakéhoz. Tatán is a textil-, élelmiszer-, bőr- és fazekasiparok dominálnak a vizsgált korszakban. Az inventáriumokban 19 különböző céhes mesterség képviselői szerepelnek, különösen jelentős a vizsgált időszakban a csapók súlya és szerepe a települések életében. A tatai csapók és posztósok céhe A tatai csapók és a hagyatéki leltárak egy részében posztósokként szereplő iparosok aránya kiugróan magas a kézművesek összességét tekintve. Az iparág jelentőségét gróf Esterházy József is felismerte. Ezt bizonyítja, hogy az 1750-es évekig földesűri alapítású posztómanufaktúra is működött a városban. A manufaktúrát Esterházy József alapította még 1729-ben, elsősorban katonai megrendelések reményében. Ezzel a céllal a korszakban több főúri manufaktúra is létesült az országban. A manufaktúra fennmaradt költségvetése szerint 40 szövőszéken 7500 majd 6600 vég megszövését tervezték. A csapók két személyre méretezett ún. posztóházakban dolgoztak. A munkások zöme német származású lehetett, mert az üzemet „teutsch fabrique"-nak, az ott dolgozókat pedig „teutsch tuchmacher"-nek nevezték.

40 Az 1749-ben alapított céh megerősödését a települések vízrajzi adottságai is elősegítették. Az uradalom kallómalmait (6 darab) bérelték a csapók, sőt, az igények növekedésével már 1746-ban az uradalom még a korábban vashámorként működő épületét is átalakíttatta „ négy kerékre járó " kallómalommá a „csapó céhünknek árendában bocsaitottuk".

41 A tatai csapómesterek által szőtt termékek között a pokróc és a szűrposztó volt a legjellemzőbb.

42 A tatai iparosok a 18-19. század fordulóján 13-000 vég posztót állítottak elő, amely 52.000 szűr elkészítéséhez volt elegendő. A mesterek Az inventárium gyűjtemény tatai vonatkozású anyagai a Magyar Országos Levéltár Eszterházy család tatai levéltára P. 210 Birtokigazgatási iratok, úriszéki jegyzőkönyvek és községi iratok között szerepelnek. Terjedelmét tekintve 8. az országban. A Néprajzi Múzeum Inventárium Gyűjteményében őrzött iratok adatai alapján a Komárom megyéből ismert leltárak egyharmada Tata-Tóvárosról származik: ÁRVA GRANASZTÓI 2000, 708. KÖRMENDI 1984, 14. Kuny Domokos Múzeum Helytörténeti Adattára, Révhelyi gyűjtemény 2. doboz 5- fasc. No.ó. KRING 1937, 409186