Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Tata, 2001)

Kemecsi Lajos: Tatai csapók és posztósok hagyatéki leltárai

A kitűzött célok, a megközelítés és az alkalmazott módszerek kialakításában napjainkig ható szerepe volt a német néprajzosok és történészek kutatásainak.

4 Az általuk kidolgozott, elsősorban kvantitatív módszerekkel végzett elemzések tapasztalatait sikeresen hasznosították a magyar kutatók.

5 Az 1979-ben rendezett wageningeni konferencia fordulópontként értékelhető az inventáriumkutatásban.

6 A német példa alapján több országban, így Magyarországon is megindult a számítógépes adatbázisok kialakítása. 1974-es előzmények után az 1980-as években gyorsult fel a Néprajzi Múzeum inventáriumgyűjteményének kialakítása.

7 A néprajz mellett a művészettörténet kutatói már évtizedekkel korábban felismerték a hagyatéki leltárak értékeit. Megelégedtek azonban rendszerint egy-egy leltár ismertetésével, rövid elemzésével.

8 A hagyatéki leltárakat felhasználó néprajzkutatók a nemzetközi tapasztalatokat hasznosítva túlléptek azon a kezdeti állapoton, mikor azt vizsgálták csupán, hogy pontosan hány tárgya lehetett valakinek a 18. században, és a hangsúlyt a különbségek révén feltárható társadalmi-kulturális összefüggésekre helyezték. A módszertani és forráskritikai problémákra is már korán felhívták a kutatók a figyelmet. A számítógépes elemzésekhez szükséges kódrendszer kidolgozása után ennek segítségével zajlottak a vizsgálatok.

9 A mindennapok keretéül szolgáló tárgyak kvantitatív elemzésével jól kutathatónak bizonyultak a társadalmi rétegződések egyes közösségekben.

10 Hasonlóan hasznosak voltak Hofer Tamásnak illetve Hans-Erich Bödekernek a tárgyi világ kutatástörténetét és az új kutatási irányokat összefoglaló munkái.

11 Az inventáriumok gyűjtésének felélénkülése után a nagy tömegű forráscsoport adottságai miatt előtérbe kerültek az intenzív lokális vizsgálatok. Kiemelkedik a mezővárosi irategyüttesek közül a Festetics család keszthelyi uradalma központja írott forrásainak feldolgozottsága.

12 Benda Gyula kutatásai módszertani iránymutatást nyújtottak a további elemzések végzőinek is. így készültek el Kocsis Gyula ceglédi és Rácz István debreceni feldolgozásai.

13 A lokális monografikus feldolgozások sorozatán

14 kívül sorra készültek az egy-egy társadalmi réteg tárgyi ellátottságát elemző 4 így pl. MOHRMANN 1984.; WIEGELMANN 1973-, 1978.; MEINERS 1985. illetve MOHRMANN 1984., 1990. vagy ROTH 1980. 5 Pl. GRANASZTÓI 1998. 6 ÁRVA - GRANASZTÓI 2000, 698. illetve a kutatástörténeti előzményekhez: BENDA 1992. 7 Tudománytörténeti előzményekről: ÁRVA - GRANASZTÓI 2000. 8 Pl. HOFER 1957, 1959-; TÁRKÁNY-SZŰCS I960.; ZÓLYOMI 1974. 9 BENDA - HORVÁTH D. 1987. 10 GRANASZTÓI 1998, 26. 11 HOFER 1983.; BÖDEKER 1994. 12 BENDA 1988, 1995. 13 KOCSIS 1988., 1993-, 1997.; RÁCZ 1989. A tatai irategyüttes kutatásával korábban Árva Judit foglalkozott. A jelenlegi kutatás az ő engedélyével zajlik. H BENCSIK 1993.; JUHÁSZ 1985., 1989.; KÖRÖSI 1984.; TÓTH 1983.; ZÓLYOMI 1996., 1997.; SZENTI 1989. 182