Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Tata, 2001)

Kemecsi Lajos: Tatai csapók és posztósok hagyatéki leltárai

Tatai csapók és posztósok hagyatéki leltárai Kemecsi Lajos (Kuny Domokos Múzeum, Tata) A tatai céhek történetének kutatása az elmúlt években érzékelhetően intenzívebbé vált. Az általános céhtörténeti munkákat nagyban elősegítették lényeges - sokak által többször hivatkozott - források publikálásai, mint Komárom vármegye árszabása 1813-ból, vagy a tatai fazekasok legénycéhének szabályzata.

1 A legismertebb, nagy hagyományokkal rendelkező egykori céhes mesterségek közül azonban - a fazekasságot leszámítva - gyakorlatilag egyről sem készültek újabb elemzések, publikációk.

2 2001-ben a Kuny Domokos Múzeum új állandó kiállításának részeként megnyílt az egykori mezővárosokban (Tata és Tóváros) működött céhek történetét bemutató terem. A kiállítás előkészítésének munkálatai ismét felhívták a figyelmet több, rendkívül értékes forrásra illetve témára. Különösen jól hasznosítható forráscsoportnak bizonyult az országosan is kiemelkedő jelentőségű tatai és tóvárosi hagyatéki leltárak iratanyaga.

3 Jelen tanulmány elsődleges célja a korábban is ismeretes források részletesebb elemzésével és az eddig ismeretlen csapó és posztós hagyatéki leltárak segítségével bővíteni a kiemelkedően jelentős egykori tatai csapómesterség és céhes szervezet működéséről tudottakat. Bevezetőként a hagyatéki leltárak magyarországi kutatási előzményeinek rövid összefoglalása segítheti a kutatókat a forráscsoport további alkalmazási lehetőségeinek feltárásában. Hagyatéki leltárak magyarországi kutatástörténete Az anyagi kultúra történetének kutatása az utóbbi évtizedekben felélénkült. A történeti néprajzi vizsgálatok régebben is ismeretes forráscsoportok újszerű megközelítésével kísérleteznek. A mindennapok története iránt érdeklődő kutató elsősorban az elmúlt korokban élt emberek által hátrahagyott nyomokból tud következtetni viselkedésükre, életmódjukra. Ennek a területnek a kutatásához valószínűleg a hagyatéki leltárak őrizték meg a legpontosabb adatokat számunkra. Az inventáriumok és vagyoni összeírások olyan részletes jegyzékek, amelyek egyegy személy, háztartás ingóságait és ingatlanait, pénzügyi aktíváit és passzíváit egyaránt tételesen számba veszik. Az elmúlt években újra megélénkülő hazai kutatás több évtizeddel korábbi vizsgálatok eredményeire építhetett a hagyatéki leltárak terén. A társadalomtudományok elméleti fejlődése mellett, a számítógépes kutatás lehetőségeinek bővülése is támogatta ezt a változást. 1 Vö. KEMECSI 1999b. illetve 2000. 2 A fazekasságról újabban: KEMECSI 1996, 1999a. 3 A mezővárosi élet a hagyatéki leltárak tükrében című kutatási témát a MTA Bolyai ösztöndíjának támogatásával végzi a szerző. 181