Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Tata, 2001)

Prohászka Péter: Egy gladiátorokat ábrázoló feliratos római fibula Pannoniából

donosához kerülhetett.

33 A fibulán található alakok kidolgozottsága durvább az előzőnél, azonban a retiarius arcélét szebben megformálták. A secutor

3

'

1 pajzsát és testét itt nem díszítették. A retiarius subligaculuma és a manicája már az öntőformában nyertek kialakítást, mint a többi ábrázolástól eltérő nagy méretű galerus is. A feltartott jobb kéz itt is ökölbe szorul és csupán a hüvelyk ujj magasodik ki. A bal kézben egy rövid hegyű tőr/culte^

5 a retiariusok másik jellemző fegyvere látható. Az ezüst fibulával ellentétben itt a háromágú szigonyt nem ábrázolták. A tűszerkezet a fotón található árnyékolások alapján szintén vízszintesen került elhelyezésre és így azonos a Szépművészeti Múzeumban őrzött darabéval, azonban a tű itt hiányzik. Magyarországon a keszthelyi Balaton Múzeumban őriznek még egy fibulát (17. kép), amely ugyan a „rosenheimi" és a Szépművészeti Múzeumban lévő darabbal azonos, azonban átmenetet mutat a nyergesújfalui darab felé. A fibula 1978-ban került a múzeumba

36 a Hegyesd (Veszprém megye) Borjúskert és Máriakúti dűlő lelőhelyről. A bronzból öntött tárgy magassága 3 cm, hossza 2,9 cm. A hátoldalán nem zsaníros, hanem rugós szerkezet került vízszintesen elhelyezésre, amely azonban hiányos. Mindkét alakon itt is rovátkolással jelölték a páncélzatot, azonban a többitől eltérően a retiarus nem ül a földet jelentő vékony csíkon, hanem a levegőben van és míg a jobb kezét ökölbe zárva emeli fel, addig a balban egy háromágú szigony törött nyele látható.

37 Vizsgálataink eredményeként a négy gladiátorokat ábrázoló fibulát két típusba tudjuk besorolni a képkompozíciójuk megformálása és a tűszerkezetük elhelyezése alapján. A Rosenheimben kiállított, a Szépművészeti Múzeumban található, valamint a Hegyesden előkerült példány a túszerkezete és az ábrázolásuk azonossága miatt alkotja az első csoportot, amely feltehetőleg a korai, első sorozat lehetett. A vízszintesen elhelyezett tűszerkezet a széthúzódó ruharedők miatt sokszor sérülésnek van kitéve, amely magyarázatot ad az elhajlott kampós szerkezetre és a javításra is. Ennek kiküszöbölésére a tűszerkezetet függőlegesre változtatták, ami maga után vonta a képkompozíció átalakítását is. Míg az első típusnál a fekvő retiarius kezében volt a háromágú szigony és ez volt az alap, amin az alakok állnak/ülnek, addig a másodiknál, hogy a felületet növelni és ezzel együtt a tűszerkezetet elhelyezni tudják, egy hasáb alakú felületet alakítottak ki és ezen állnak/fekszenek a gladiátorok. Ennek 33 Ismételt publikálása során megemlítik, hogy Holger von Grawert magángyűjteményében található: JUNKELMANN 2000b, 16., Abb. 15. 34 A katalógusban murmilloként van meghatározva: DIE RÖMER 2000, 427., azonban újabb publikálásánál már secutorként szerepel: JUNKELMANN 2000b, 16. 35 Lásd: egy sikeres retiarius tetteit bemutató 3- századi vignai relief IUI. és V. csoportját, ahol így küzd (HELBIG 1913, 600.; JUNKELMANN 2000b, 17., Abb. 16.) ill. a Borghese mozaikon (ROCCHETTI 1961, 85., Fig. 2.) és egy Pozsarevácon/Viminacium talált bronzszobron szintén (VELICKOVIC 1972, 170-171., Abb. 100). 36 Ltsz.: 79.117.31. 37 MÜLLER 1987, 16-17., 41. kép 44. Itt szeretném megköszönni Straub Péter segítségét, aki a szükséges adatokat a részemre eljuttatta. 138