Kisné Cseh Julianna – Kemecsi Lajos szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Tata, 2000)
Ilon Gábor–Költő László: Középső bronzkori emlékek a Velemi Szent Vidről. Egy tolanémedi típusú (VII. Velemi) kincslelet?
nya két (vagy esetleg három) csúcsú görbét eredményez (3.4. ábra), ami arra utal, hogy előállításuk más alapanyagból történt. Ezen belül a Tatai leletek a fő alkotók alapján két csoportra különülnek el. A Velemi leletek dendrogramja (8. ábra) egységes anyagra utal, aminek alapján joggal feltételezhetjük, hogy a vizsgált fecskefarok alakú csüngők egy kivétellel (90. számú minta) valóban egy anyagból készültek. Ez utóbbinak a mérete is eltérő. Ugyancsak kiválik a többi közül a korongcsüngő is, bár ennek eltérése annyira nem jelentős, hogy a Tatai mintákkal összevetve a Velemi leletek összetételét megbontaná (9. ábra), az a Tataiaktól elkülönülő csoportban marad. A vizsgálat megerősíti azt is, hogy a Tatai leletek további kisebb alcsoportokra bonthatók, azonban a két leletegyüttes összehasonlítása egyértelműen két különböző származású anyagra utal. Arra vonatkozóan sincs adatunk, hogy ebben a periódusban a Velemi fémműves műhely már működött volna. Azért sem zárható ki kincslelethez tartozásuk, mivel Miske a harácsolt leleteket közlő monográfiájában 14 több depotot is ismertetett. Összefoglalóan megállapíthatjuk tehát, hogy a Szombathelyen őrzött leletek mind egymás közötti, mind a távolabbi helyről származó darabokkal történő összehasonlítása megerősíti azt a feltételezést, hogy zárt, összefüggő együttesről van szó, tehát joggal nevezhető a címben jelölt VII. Velemi kincsleletnek. Ha feltételezésünk igaz, és ez - vagy a felsorolt tárgyak egy része, amit a röntgenemissziós vizsgálat megerősített - egy kincslelet, akkor a mészbetétes kerámia kultúrája depotjai közül - a most ismertetett - nem csak hazánk területén lenne a legnyugatibb előfordulású, de a kultúra törzsterületén kívül is. 15 E tény nem igazán nagy meglepetés, hiszen a szomszédos ausztriai Carnuntumból közöltek már e horizonthoz sorolható darabokat. 16 Bronzaink, a félhold- és a fecskefarokalakú csüngő, valamint a tolnanémedi típusú korong 17 eddig ismert legnyugatibb előfordulása a mészbetétes kultúra törzs14 MISKE 1907. 15 BÓNA 1975, IX. elterjedési tábla. 16 RUTTKAY Id. a pontos irodalmat Honti Szilvia és Kiss Viktória tanulmányában az AetaArcHung Bóna István születésének 70. évfordulójára készülő kötetében. Köszönöm, hogy kéziratukat megtekinthettem. 17 BÓNA 1975, 22. ábra 10, 5-8, 17. 75
