Kisné Cseh Julianna – Kemecsi Lajos szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Tata, 2000)
Kemecsi Lajos: A tatai fazekas legényegylet szabályzata
dásaira nincsenek adatok a fennmaradt iratokban. Lehetséges, hogy az articulusban megfogalmazott magas pénzbírság (1 Ft, szemben az esetek többségében szedett 15 krajcárral) is hozzájárult a viták elkerüléséhez. A vitás helyzetek megelőzése, illetve azok megoldása az articulus 2. pontjának a célja. A megalapozatlanul vádaskodó, összeférhetetlen mesterlegény büntetését több fórum intézte. A legénycéh felett a ,JSÍemes Czéh" állt, amely két hét próbaidő leteltével, a továbbra is engedetlen legényt eltávolíttatta a városból. A vitás ügyek elsődleges fórumaként azonban az „ifjú Társaság" működött, s ez az esetek többségében elegendő volt. A céhbe tartozás kötelezettségeit idézi az articulus 3. pontja. A legényeknek az atyamester kezébe kéthetente be kellett fizetniük a „heti pénzt", illetve a mesterekhez hasonlóan a kántorpénzt. Szintén kötelessége, de egyben joga is volt a legényeknek a kántorgyűléseken zajlott választásokon való részvétel. A kántorgyűlések alkalmat adtak a mulatságra is. A 9. pont szerint a legények kötelessége volt ezen mulatság költségeit fedezni és az őket ellenőrző atyamester vendégül látásáról gondoskodni. A szabályzat több pontja is foglalkozik a legények munka és életkörülményeivel. A 4. pont szerint minden évszakban hajnali négy órától este hét óráig kellett dolgozniuk. A téli időszakban ez azt jelentette, hogy még sötétben kezdték, és sötétben is fejezték be feladataikat. Az inasok helyzeténél annyival volt jobb a legények munkarendje, hogy azokat gyakorlatilag egész álló nap ellátták mestereik munkával, igen gyakran a ház körüliekkel. A legények rendes munkavégzését a céh választott tisztségviselője a dékánymester ellenőrizte. A 10. articulus megőrizte a vasárnaponként tartott szemleutak emlékét. A fazekasműhely rendjének és tisztaságának a megőrzése szintén a legények kötelessége volt, s ezt pénzbírsággal is nyomatékosították. A legények tisztességes életvitelét, a mulatozások és az esetleges másnaposság miatti munkából való kiesést a legénycéh articulusai hasonlóan szigorúan büntették mint az érvényben lévő általános céhes rendelkezések. A „korhel hetfü", vagy az „éjtzakai kóborlás" büntetése azonban nem minden legényt tartott vissza a mulatságok hajhászásától. (13. pont) 14 A legénycéh rendelkezései a magaviselet és a munkavégzés részletes szabályozása mellett még a hagyományos viseletre is tartalmaznak utalást. A céhlegények utcai viseletéhez szigorúan hozzá kellett tartozzon a pálca is, hiszen ennek hi14 Vö. SZALAY 1982.364. 414