Kisné Cseh Julianna – Kemecsi Lajos szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Tata, 2000)

Fehér György–Fülöp Éva: A keszthelyi gazdasági szakoktatás története. 1848–1945 (Az „Országos Gazdászati és Erdészeti Tanintézet”-től a gazdasági akadémiáig)

Említésre érdemes, hogy Keszthelyen, szemben a többi felsőfokú agrárszakoktatási intézménnyel, csak elvétve fordultak meg nem magyar anyanyelvű hallgatók. A diákok elsősorban Zala és a vele szomszédos megyékből érkeztek, bár az ország egész területét képviselték. Társadalmi helyzetüket tekintve, főként a polgári középosztályhoz tartozó családok (gazdatisztek, hivatalnokok, kisebb birtokosok vagy bérlők, iparosok és kereskedők) küldték ide fiaikat. Néhány arisztokrata család gyermeke is beiratkozott, így például a Széchényi családból. A stabil anyagi háttér alapvető fontossággal bírt, hiszen az oktatás költségeit a családok viselték. Az I. világháború súlyos megpróbáltatásokat rótt az intézetre, amelyet felkészületlenül értek az elhúzódó háború okozta nehézségek. Miután 1915 októberében a katonaság hadikórháznak lefoglalta az akadémia főépületét is, a Földmüvelésügyi Minisztérium beszüntette az oktatást és az arra a tanévre beiratkozott hallgatókat más - óvári, kassai - intézetekbe irányította. A tanárok egy része is másutt kapott feladatot. A keszthelyi tanári kar utolsó ülését 1915. október 26-27-én tartotta, s ezen hivatalosan is rögzítették az oktatási tevékenység szüneteltetését. A egyre kisebb létszámban ott maradók erejét teljesen lekötötte a gazdasági- és tanépületek állagának megőrzése, továbbá az akadémia gazdaságának működtetése. A katonai behívókkal sem a tanári, sem az egyéb kisegítői, alkalmazotti létszám nem tűnt már elegendőnek. Az ellátási nehézségeket alig ellensúlyozták a központi intézkedések. 1918 elejétől, amikor mind nyilvánvalóbb lett a háború elvesztésének ténye, megpróbálkoztak a háborús károk helyreállításával. Az akadémia konviktusát 1918. július 20-án, az intézet területét augusztus végén hagyta el az utolsó katona. A háborús éveket azonban a megélhetési körülmények további rosszabbodása követte a még állományban lévő tanárok és alkalmazottak számára. Az 1918/19-es tanév megnyitásáról az akadémia igazgatója 1918 decemberében közleményt jelentetett meg, de az érdemi oktatás nem indult meg. Az újrakezdés első lépéseként hosszú szünet után, 1919. január 7-én, ismét megtartották a tanári testület ülését. Megnyílt a konvikrus is, a vagyontalan diákok részére. A Tanácsköztársaság eseményei azonban hamarosan teljesen új helyzetet teremtettek. Mindenesetre március 21. előestéjén a minisztérium utasította az akadémiát, hogy értékpapírjait szállítsa fel Budapestre és helyezze el azokat a szaktárcánál. A proletárdiktatúra térnyerésével egy, addig soha nem 393