Kisné Cseh Julianna – Kemecsi Lajos szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Tata, 2000)

Fehér György–Fülöp Éva: A keszthelyi gazdasági szakoktatás története. 1848–1945 (Az „Országos Gazdászati és Erdészeti Tanintézet”-től a gazdasági akadémiáig)

vallott eszmei, erkölcsi, gazdasági ideológia és gyakorlat lépett életbe. Az időszak eseményeit összefoglaló igazgatói jelentés szerint ekkor került sor a tangazdaság értékeinek széthordására, illetve tönkretételére. Tény, hogy Keszthely városa és maga az akadémia tanáraival és diákjaival nem tartozott az új, rövid életű hatalom fellegvárai közé. A keszthelyi munkástanács direktóriuma kinevezte ugyan az akadémia biztosát, de ő csak arra fordított gondot, hogy akár az oktatás rovására is (s az előbb említett romboló tevékenység ellenére) fenntartsa a tangazdaság termelését. A 133 nap végül is a gyakorlati képzés céljait szolgáló gazdaságot ért károk mellett csak az oktatásból kieső időt jelentette az akadémia számára. Köztudott, hogy az I. világháború mérhetetlen szenvedéseket és károkat okozó négy évét hazánk számára további súlyos áldozatok követték. Az ország elveszítette területének 2/3-át, lakosságának több, mint felét. A háború alatt leépült gazdaságnak a területveszteséggel, s a különböző régiók között évszázadok folyamán kialakult szerves gazdasági kapcsolatok drasztikus szétszakításával is meg kellett volna küzdenie. A veszteségek agrár-szakoktatásunkat sem kerülték el. Az egyes intézetek anyagi kárai mellett az elesett szakemberek pótlása is fájó feladatot jelentett. Az országhatáron kívülre került a kassai és kolozsvári akadémia, a komáromi gazdasági szaktanítóképző iskola, továbbá 12 állami és 3 társulati földművesiskola. Az akadémiai tanárok túlterheltségét fokozta a 68880/1919. sz. rendelet, amely lehetővé tette, hogy az 1918. október 31. előtt 3 éven át tényleges katonai szolgálatot teljesített, vagy hadifogságot szenvedett hallgatók tanulmányaikat rövidebb idő, azaz 2 év alatt befejezhessék. Az első, ún. „katonai tanfolyam" 1920 októberében kezdődött meg Keszthelyen, és nem várt nagy számban jelentkeztek hallgatók. A rendelet alkotói hamarosan belátták, hogy ez az intézkedés a „gazdasági akadémiákat oklevélgyárakká" alacsonyítja, ám - szándékaikkal ellentétben - az még évekig érvényben maradt. A nagy érdeklődést magyarázhatja az egyéb pályákhoz képest rövidebb oktatási idő, ami a gazdászat iránt kevéssé érdeklődőket is erre a területre csábította. Az 1920-as évek közepén nemcsak az akadémiai tanárok fizetésének rendezéséről, a hallgatói létszám csökkentéséről, hanem az oktatás egész struktúrájának megváltoztatásáról is szenvedélyes szakmai viták folytak. Az első vihart a Földművelésügyi Minisztérium 1923 végén kiadott rendelete váltotta ki, amelyben - elégtelennek ítélve az akadémiákról kikerülő gazdászok gyakorlati ismereteit -, a képzés ez irányú bővítésére hívta fel a figyelmet. 394