Kisné Cseh Julianna – Kemecsi Lajos szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Tata, 2000)

Fehér György–Fülöp Éva: A keszthelyi gazdasági szakoktatás története. 1848–1945 (Az „Országos Gazdászati és Erdészeti Tanintézet”-től a gazdasági akadémiáig)

ügyeletet továbbra is a Földmívelésügyi Minisztérium látta el, ahol a szakoktatás a IV/A Főosztályhoz, annak I. Gazdasági Szakoktatás ügyosztályához tartozott. A szabályzat 4. §-ában foglaltak szerint az agrárakadémiák célja, hogy „...a középiskolai tanulmányaikat befejezett ifjaknak, akik a mezőgazdaság terén magasabb szakképzettséget nyerni törekszenek, úgy az erre szükséges korszerű tudományos alap, valamint a gyakorlati ismeretek megszerzésére, alkalmat szolgáltasson." Az érettségi követelményével, az oktatás magasabb szakmai szintjével a szabályzat alkotói egyértelműen a gazdasági akadémiákon folyó oktatás színvonalának emelését tűzték ki célul. Az oktatás időtartama továbbra is 3 esztendő maradt. A rendes hallgatók az addig megszokott félévi vizsgák helyett a tanév végén az érintett tárgyat előadó tanár előtt kötelező kollokviumokat tettek. A három szigorlati jellegű vizsga időpontja szintén a tanév végén volt, ám ezeken a vizsgákon már egy bizottság állapította meg az érdemjegyet. Az első év befejeztével minden tanuló alapvizsgát tehetett, amelynek feltétele a gyakorlati évben vezetett „gazdasági napló" bemutatása, továbbá a vizsgadíj befizetése volt. A gazdászok akkor kezdhették el a második évet, ha a gazdasági gyakorlatból, vegytanból, gazdasági növénytanból, fizikából, állatbonc- és élettanból álló vizsgablokkot sikerrel teljesítették. A második év tanév végén kerülhetett sor a növénytermelés, állattenyésztés, gazdasági gépismeret és eszköztan tárgyakat magába foglaló szakvizsga letételére. A tanulmányokbefejezését jelentette a záróvizsga sikeres abszolválása, amikor a végzősök a gazdasági üzemtan, jószágkezelés és becsléstan, számviteltan mellett közgazdasági és jogi ismereteikről is számot adtak. Az akadémiai oklevél természetesen magasabb értékű volt, mint a tanintézeti végbizonyítvány. Még mindig nem számított azonban egyenértékűnek a főiskolai vagy egyetemi végzettséget tanúsító bizonyítványokkal. Keszthely, a volt uradalmi központ és mezőváros, a Georgikon megalapítása óta, s főként a gazdasági tanintézet működésének megindulásával, egyre inkább „diákvárossá" alakult át. Az ott tanulók jelenlétükkel, az ország különböző részeiből hozott kultúrájukkal színesítették, mozgalmasabbá tették a város mindennapjait. Az évtizedek folyamán a helyi élet természetes részeivé váltak, s ottlétük gazdasági hasznot is hozott: kollégium nem lévén, a város polgárai által kiadott szobákat bérelték. 1884 óta minden évben ünnepi eseménynek számított a végzős hallgatók búcsúja. A helybeliek és a nyaralóvendégek egyaránt élénk érdeklődéssel figyelték a végzős gazdászok, a,,sárgulok" vidám felvonulását, mulatságát. 392