Kisné Cseh Julianna – Kemecsi Lajos szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Tata, 2000)

Fehér György–Fülöp Éva: A keszthelyi gazdasági szakoktatás története. 1848–1945 (Az „Országos Gazdászati és Erdészeti Tanintézet”-től a gazdasági akadémiáig)

A legfontosabb háziállatok számának alakulása Magyarországon 1884-1911 között (Az egyes összeírások eltérő szempontok alapján készültek) 188' 1895 1911 db % db % db % Ló 1.748.859 100 1.972.448 112.7 2.001.431 114.4 Sertés 4.803.639 100 6.446.573 134.2 6.416.246 133.5 Szarvasmarha 4.879.038 100 5.829.018 119.4 6.184.420 126.7 Juh 10.594.831 100 7.526.686 71.0 7.697.720 72.6 Az intenzív gazdálkodás különösen figyelemre méltó jelzője a szarvasmarha-állomány fajtaösszetételében beállott változás, a tejelő fajták javára. Mindez elsősorban a városiasodással (a kereslet növekedésével, a fogyasztói szokások átalakulásával) és a tej szállítást lehetővé tevő vasúthálózat gyarapodásával függött össze: A szarvasmarha-állomány fajta szerinti százalékos megoszlása a századforduló körül magyar-erdélyi fajta/% nem magyar fajta/% 1884 80,3 19,7 1895 51,6 48,4 1911 27,8 72,2 Az első világháború után a harmadára csökkent országterület, s a súlyosan leromlott gazdaság alapjairól kellett újjászervezni a gazdaságot. Bár túlsúlya csökkent, de továbbra is a legfontosabb ágazat maradt a mezőgazdaság, birtokszervezetében a nagybirtok vezető szerepét őrizve. Nem változtatott ezen az 1920-as évek földbirtok-politikája sem (Nagyatádi-féle földreform). A Trianon utáni országterületen belül azonban jelentősen megváltozott a művelési ágak aránya: a határokon kívülre került az erdőterületek jó része, aránytalanul megnőtt a szántók részesedése. 387