Kisné Cseh Julianna – Kemecsi Lajos szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Tata, 2000)

Fehér György–Fülöp Éva: A keszthelyi gazdasági szakoktatás története. 1848–1945 (Az „Országos Gazdászati és Erdészeti Tanintézet”-től a gazdasági akadémiáig)

Az ország müvelés alá vont területének összességét tekintve, abból a szabad forgalmú birtokok területe 32.080.667 kh 544 ?öl (65.44%), a korlátolt forgalmú birtokoké 16.939.488 kh 1056 ?öl (34.56%) arányban részesedett. A művelési ágakon belül túlsúlyra jutott a szántóföldi gazdálkodás, s ez a tény az ipar fejlődésével együtt a gépesítés előrehaladását eredményezte. A hűbéri rendszer felszámolása utáni munkaerő-problémák is erre ösztönöztek. A vastestű, majd a minden alkatrészükben vasból készült ekék elterjedése mellett, a vetőgépek is megjelentek a szántóföldi növénytermesztésben. A gépi vetés megkövetelte gondosabb talaj előkészítés hatással volt a gazdasági eszközök (hengerek, boronák, exstirpátorok stb.) számának gyarapodására. A gyökeres változást azonban a gőzgépek megjelenése hozta: a gőzlokomobilokat a gőzlokomotívok, azaz a magajáró gőzgépek elterjedése követte. A nagy mezőgazdasági idénymunkák közül a századfordulóra befejeződött a cséplés gépesítése. Az 1910-es években megjelent aratógépek a nem teljesen megoldott szerkezeti hiányosságokon túlmenően, az ország társadalmi struktúrájából következően, elsősorban szociális okokból nem terjedtek el: a nincstelen földműves réteg megélhetésének jelentős hányadát az aratómunka biztosította. A századfordulótól - az agrokémiai és agrobotanikai eredmények nyomán - a kibontakozó növénynemesítés növelte a terméshozamokat. A növénynemesítés megindulása összefüggött az 1863/64. évi aszály, majd az 1860/70-es évek fordulóján jelentkező, a búzát sújtó rozsdakár kártételével. 1873-ban az OMGE határozatot hozott a búza nemesítésének megindítására. 1874-ben a földművelési minisztérium elrendelte, hogy a gazdasági tanintézetek és az állami ménesbirtokok 5-10 holdon folytassanak búzanemesítést. Az óvári Növénynemesítő Intézet keretein belül, a kezdetei próbálkozások nyomán, 1909-ben Baross László létrehozta egyik máig híres búzafajtánkat, a Bánkúti 1201, illetve 1205-öt. A Fleischmann Rudolf által kikísérletezett F 48 l-es fajta már kifejezetten a kisparaszti gazdaságok érdekeit szolgálta. Az állattenyésztésben lejátszódó fajtaváltás az istállózás térnyerését eredményezte, s ez a takarmánytermesztés kiterjesztését vonta maga után. A belső piac fejlődése, a városiasodás az intenzív zöldség- és gyümölcstermelésnek kedvezett, ami - különösen a Duna-Tisza közén - összekapcsolódott a fíloxéravész után fellendült homoki szőlőtermesztéssel. Amint fentebb már utaltunk rá, a jobbágyfelszabadítás után, részben a birtokok munkaerő-szükségletével is összefüggésben, növekedett az erdők szerepe. Az 1879. évi XXXI. tc.-vel korszerű erdőtörvény született. Európai jelentőségű élelmiszeriparunk a század végén az összes termelési érték 40%-át adta. 386