Kisné Cseh Julianna – Kemecsi Lajos szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Tata, 2000)

Steiner Renáta: A tata-gesztesi uradalom úrbéri pere

ítélő táblánkon felperes földesuras ág fellebbezése folytan következőleg ítéltetett: Az eljáró elsőbíróságnak ítélete a felhozott indokokból jóvá hagyatik. " Vagyis másodfokon is a jobbágyok álláspontja került megerősítésre, mely a szerződés úrbérpótló természetét támasztotta alá. Az Eszterházyak ismét fellebbeztek: 1862. február 16-án benyújtott fellebbezésükben az Agostyán község ellen folyamatban lévő birtokrendezési ügyükben a Királyi ítélőtábla 300/861 számú az elsőbíróság ítéletét helybenhagyó másodfokú ítélet megváltoztatását kérték, „esedezve" az iratoknak a Hétszemélyes Táblához való felterjesztéséért. Kérdés az, hogy e sorozatos fellebbezéssel mi is volt az uradalom valódi célja? Ha az agostyániak és a többi örökszerződéses község lakosai nem úrbéresek, akkor pedig inkább majorsági zsellérek! Ez volt az a burkolt cél, ami miatt az Eszterházyak ily elszánt harcot vívtak e kérdés tisztázása miatt. De mi vagy ki is tulajdonképpen a majorsági zsellér? A majorsági zsellérek a földesúr ún. majorsági földjéből kaptak bizonyos darabot megművelésre. Azt mondhatnánk, hogy nekik is mintegy telkük volt, de az egész telek mindenestől majorsági volt. E zsellérek tehát a földesúr majorsági birtokán telepedtek meg, tőle földet kaptak és a földre házat építettek. ,^4z úrbéri birtokon kívül lévő szabad majorsági föld melyeket a volt földesúr a mezei munka biztosítása fej ében engedett át egyeseknek, s amelyre az illetők saját költségükön házat építettek." Majorságinak éppen azért nevezték őket, mert a földesúr által szerződés ellenében „adományozott" földjük majorsági természetű, azaz a földesúr magántulajdona volt, míg zselléreknek pedig azért, mert valójában úgy tekintették őket, mint akiknek nincs földjük, mert ami van, az a földesúr saját földje. Az ilyen természetű földek, ha a majorsági zsellérek kezén voltak, lényegesen különböztek a jobbágy kézen levő úrbéres földektől: egyfelől mint úri földeket állami adók nem terhelték, másrészt az ilyen földekre nézve az úrbéri szabályok alá nem eső magánjogi viszony alakult ki az úr és zsellér között. Az úrbéres telkes jobbágy és az úrbéres zsellér között a valóságban csak arra nézve volt különbség, hogy utóbbinak vagy semmi, vagy csupán 1/8-ad Olvashatjuk Für Lajos tanulmányában: FÜR 1965, 417. 370