Kisné Cseh Julianna – Kemecsi Lajos szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Tata, 2000)

Steiner Renáta: A tata-gesztesi uradalom úrbéri pere

telekig terjedő töredék földje volt, de egyébként egyformán határozta meg állapotát az utóbb már törvényesen is szabályozott úrbéri kötelék. Együtt is szabadultak fel 1848-ban. A majorsági zsellérség inkább a bérlő állapotához volt hasonló. Ezért is emlegetik mindig a viszony magánjogi jellegét. Azon­ban csupán a jogi minőség tekintetében jelentkezik ilyen pontos elhatárolási lehetőség, mert különben a majorsági zsellérnek a telek módjára kézhez ka­pott földje és a zsellér által a földesúrnak teljesítendő szolgáltatás rendszere gyakorlatilag sok hasonlóságot, esetenként szinte azonos vonásokat mutat fel az úrbéres jobbágyok telkével és szolgáltatási rendszerével. A viszony magánjogisága és bérletszerű tartalma azt is jelentette, hogy a földesurat csu­pán a zsellérrel kötött szerződése korlátozta tulajdona használatában, egyéb­ként a majorsági zsellérek földje - belsőség és külsőség egyaránt - majorsá­gi, tehát kötetlen földesúri tulajdon volt. E zsellérek éppen ezért nem juthat­tak 1848 tavaszán földjeik szabad paraszti tulajdonához, nem úgy mint a lényegében hasonló helyzetű sorstársaik, az úrbéres jobbágyok és zsellérek. A zsellér megnevezés ebben a viszonyban tehát a földdel való ellátottság szempontjából különböző fokozatokat takarhatott, egész teleknek megfelelő földdel rendelkező parasztig, a közbeszédnek általában valóban földtelen zsellérjétől eltérően. A jogi megítélés szempontjából végül is közömbös volt az a tény, hogy a zsellérnek nagyobb terjedelmű földje vagy földet nem is tartva kezében, csu­pán belsősége volt: amilyen volt az majorsági föld volt, őt magát tehát az úrbéres jobbágyokkal szemben a jobbágyság felszabadítása során földtelen­nek tekintették, mint akinek a volt földesúr földjén van a háza és a földjéből való a földje, tehát a telek nem az övé. A jobbágyfelszabadítás idején a felszabadításból kirekesztett parasztok gyűjtőfogalmává vált a majorsági zsellérség elnevezés, utalva arra, hogy az általuk szabadnak kívánt föld természete nem úrbéres, hanem majorsági ere­detű, s kötelesek tovább viselni addigi terheiket (kuriális zsellérség). A majorsági vagy kuriális zselléreket esetenként censualista névvel is il­leték, mivel a zsellérek a földesúrral szembeni tartozásaikat egyetlen pénz­összegben, censusban rótták le. A földbirtok, amely használatukban volt vagy amire építkeztek, valamely földesúrnak lévén tulajdona, azért bért (census) fizettek. Ez az érdekes jogi jelenség pedig úgy keletkezett, hogy a földesúr meg­engedte az úri fennhatóság alá költözött jobbágyoknak - évi bérfizetés mellett -, 371

Next

/
Thumbnails
Contents